véletlenül
véletlenül [e-e] határozószó
1. (rendsz. múlt idejű igealakkal) Előre nem látható, ki nem számítható, nem várt módon; úgy esett, úgy adódott, hogy …; történetesen. Véletlenül találkoztam a barátommal az utcán. Önkívületben járva az éjjeli utcákat, véletlenül látta meg a hazatérő ittas áldozatot, és tettét a pillanat sugallta. (Babits Mihály) || a. (feltételes mondatban) Esetleg (1a), történetesen. Ha véletlenül találkoznál vele, mondd meg neki, hogy … Mi lenne, hogyha összejönnénk Még egyszer, úgy véletlenül? (Reviczky Gyula) Jól van, nem mondom, ha véletlenül ki kellene fizetnem ezt az összeget, hát ez még nem tenne tönkre bennünket. (Ambrus Zoltán)
2. Szándékosság nélkül, akaratlanul. Véletlenül meglökte a szomszédját. Úgy érezte itt magát, mint aki színfalak között tévelyegve véletlenül a színpadra botlik. (Kosztolányi Dezső) Véletlenül, tusa nélkül csatát nem | nyerünk. (József Attila) || a. Minden különösebb ok v. cél nélkül. Véletlenül odavetett szó. Véletlenül odatévedt a tekintete. Fordul a betegtől félre, egy ablakba. | Onnan az utcára tekint véletlenül. (Arany János)
3. (főleg tagadó v. tiltó mondatban v. ilyen főmondat mellékmondatában) <A nem várt kellemetlen, káros következményre való utalásként:> esetleg (2). Vigyázott, nehogy véletlenül megcsússzon. Aztán véletlenül galibát ne csinálj nekem! Nem szeretném, ha véletlenül megtudnák, mi történt köztünk. || a. (tréfás) <A nem várt kellemes következményre való utalásként:> a szóban forgó személy legnagyobb meglepetésére. Aztán véletlenül nehogy megnyerd a főnyereményt!
4. (állító mondatban) (régies) Úgy, hogy az érdekelt nem is gondolt, nem is számított rá; meglepetésszerűen, váratlanul. Bánfi… véletlenül, vakmerően vágott a török had közé, mely a templomokat ostromolta. Az első csapatok ijedten futottak meg váratlan rohama elől. (Jókai Mór)
5. (tréfás, gúnyos) <Erős ellenvetés érzelmi színezésére:> a várakozás ellenére. [Tudom, hogy úgy sincs nálad pénz.] – Véletlenül, igenis, van! [Te ezt nem tudhatod!] – De véletlenül tudom!
