vendéglő
vendéglő [e] főnév -t, -je [e]
1. Olyan, rendsz. nagyobb vendéglátó ipari üzem, ill. ennek helyisége(i), ahol az ülve fogyasztó közönségnek ételeket és italokat szolgálnak fel. → Beszálló vendéglő; vendéglőben étkezik; vendéglőt nyit. Becsukta a vendéglőjét. Vendéglőben, kocsmákban … próbáltam megmagyarázni a pincérnek, mi az, amit rendelni szeretnék. (Karinthy Frigyes) Már sehol sem volt fény, csak a kávéházakban s vendéglőkben. (Móricz Zsigmond)
2. (elavult) Vkit megvendégelő, vendéglátó személy. Szól s bucsúzik a vadász … Semmi szóra, semmi bíztatásra Nem maradhat vendéglőivel. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. vendéglőberendezés; vendéglőbérlő; vendéglőépület; vendéglőtulajdonos; vendéglőudvar; 2. zöldvendéglő.
vendéglői.
