vendégség
vendégség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Vendégek (1) fogadása, ellátása társaság, mulatság kedvéért; vendéglátás, lakoma, vendégeskedés. Vendégségbe hív vkit; vendégségbe megy vhova vkihez; vendégséget ad, csap, rendez. Nagy vendégség lesz náluk. Két hetet töltött nálunk vendégségben mint vendég. [Bujdosó kuruc rigmusa.] Már életem nyugalommal Indul és kevéske gonddal, Vendégséggel, vigalommal. (Ady Endre) || a. (ritka) Vkinek vendég volta. Ezen a helyen a vendégség mámoros felelőtlensége fog el. (Kosztolányi Dezső) Ma délután vendégségben voltam egy osztálytársaméknál. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, régies) A vendéglátáshoz való, ill. a vendégségben v. másképp elfogyasztott étel, ital. Az egész vendégséget mind saját erszényéből fizette ki a csaplárosnénak. (Jókai Mór)
3. Az összesereglett vendégek (1–2) együttese, csoportja. Nagyszámú, előkelő vendégség. A vendégség lassan szétoszlott. Az egész vendégséget meglepte a bőségesen terített asztal. A tiszafüredi kocsmárosné főzött a vendégségre. (Vas Gereben) Friss pletykákkal is elhalmozta a vendégséget. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. vendégségkedvelő; 2. szeretetvendégség.
vendégségi.
