vendégszerető
vendégszerető melléknév
Olyan <személy, közösség>, aki, amely szereti, és szívesen látja a vendége(ke)t (1) és szolgálatkészen ellátja (őket); vendégmarasztaló. Vendégszerető család, ember, nép. Egy olyan ember, mint én, aki hazáját elhagyta: valóban nem érdemel más bánásmódot a vendégszerető magyarok között. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Olyan <hely>, ahol szívesen látják a vendéget. Vendégszerető ház, falu, vidék. Háza nyitott s vendégszerető vala. (Eötvös József) Ritka ember volt, ki a szilvási kastély vendégszerető falai között meg nem fordult volna. (Vas Gereben)
