verekedik
verekedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (jelentő mód jelenben gyak.:) verekszik
1. Verekedik vkivel: <vmely ellentét miatt, haragos indulatból, dühében> ismételten üt-ver, ütlegel vkit, az meg őt üti. Verekednek: ütik-verik, püfölik, csépelik egymást; verekednek vmiért, vmin. Nem férnek meg egymással a gyerekek, folyton verekednek. Látom a ruhádról, hogy már megint verekedtél. Minden csekélység miatt, minden semmiségen verekedni kezdenek. || a. (bizalmas) Gyakran ver, ütlegel másokat. Mostohaapja szeretett verekedni.
2. (kissé bizalmas) Háborúban, csatában fegyveresen v. fegyverrel küzd, harcol. Csapata bátran, vitézül verekedett a túlerővel. Ott verekedett két ellenséges lovasdandár … (Jókai Mór) [Két kuruc beszélget.] Eddig verekedtünk S csak mi verekedtünk: Nemes urak fognak most már | … verekedni Szegény mihelyettünk. (Ady Endre) || a. (régies) Párbajt vív, párbajozik vkivel. Mikor … indulnia kellene a párbajra, kijelenti, hogy nem verekszik. (Ambrus Zoltán) Színésznő miatt mostanában már nem szokás verekedni. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, ritka) Szellemi fegyverekkel küzd, harcol, hogy elérhessen, megszerezhessen, kivívhasson vmit. Sokat küzdött, verekedett, hogy boldoguljon. Egész életében sokat verekedett elveiért. Én már öregszem, Lomhán verekszem. (Tóth Árpád)
4. (ritka, tájszó, régies) Verekedik vhova: nagy nehezen eljut, elvergődik vhova. Sok viszontagságot látott és szenvedett, Mígnem végezetre partra verekedett. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: átverekedik; keresztülverekedik; kiverekedik; megverekedik; összeverekedik; végigverekedik.
