véres
véres [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Vérrel beszennyezett v. vérrel kevert. Véres ing, kard, kéz, köpet; (átvitt értelemben, választékos) véres könnyeket sír: nagy fájdalmában keservesen zokog; véres szem: a) vérrel aláfutott sz.; b) (átvitt értelemben) szenvedélytől, dühtől vérbe borult, ill. a szenvedély tüzében égő sz.; véres verítéket izzad; véres verítékkel: fáradságos, gyötrő munkával; véres víz, vizelet; véres a keze: (átvitt értelemben is) gyilkosság, rendsz. több gyilkosság terheli a lelkét; körülhordja v. körülhordozza a véres kardot ←. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat. (Vörösmarty Mihály) Szeme véres volt a virrasztástól. (Kosztolányi Dezső) Az ökrök száján véres nyál csorog. (Radnóti Miklós) A juhász … hajnalban tért haza, s véres volt a keze. (Nagy Lajos) || a. Disznó (megabárolt) vérével készített, ezzel töltött hurka, ill. töltelék. Nem szereti a véres hurkát. || b. Véres eső: véreső (1).
2. Vérző <test, testrész>. Véres fej, homlok; véresre ver; véresen fekszik vhol; véres fejjel ←; véres fejjel menekül; véres orral ←. Mezítelen lábát véresre vagdalta a jéggöröngy. (Eötvös Károly) Legázolt testvéreink véresen hevernek az út mentén. (Krúdy Gyula) || a. Véres hús: ételnek elkészített, de csak félig megsütött h. || b. (átvitt értelemben, költői) Véres szív: fájó, szenvedő sz. Mégis és újra: föl a szívvel Mi véres szivünkért. (Ady Endre)
3. Olyan <esemény, cselekvés, időszak>, amely vérontással jár v. járt. (vallásügy, történettudomány) Véres áldozat: állat, ritk. ember megölésével járó á.; véres családi v. szerelmi tragédia; véres bosszú, kaland, lecke, vereség; véres dicsőség, győzelem. Véres napokról álmodom, Mik … Az új világot megteremtik. (Petőfi Sándor) Az alezredes Indiákon végezte véres iskoláit afghanok és birmanok elleni harcokban. (Jókai Mór) || a. (orvostudomány) A beteg bőrének megnyitásával, megsebzésével történő <gyógyászati eljárás>. Véres köpöly ←; véres műtét.
4. (költői) Vérengző, vérszomjas. Igy az üsző dámvad … Vagy fiatal zerge …, Mely anyját a párduc körmei közt látta, Midőn rá az épen véres torkot táta, Erdőről erdőre futa kegyetlentül. (Arany János–Ariosto-fordítás)
5. (bizalmas, tréfás, gyak. túlzó) Véres valóság: kegyetlen mivoltával megdöbbentő, nem szépített v. Ez a véres valóság: ez a helyzet, így állunk. A véres valóságra ébredtünk.
6. (átvitt értelemben) Életre-halálra szóló; halálos. A helyzet véresen komoly volt. Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (ritka) Véres hurka. Jobban szeretem a májast, mint a vérest. A mély tányérba belenyomkodták néhány májas és véres töltelékét. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. torok.
