vergődik
vergődik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
1. <Vmely nem kívánt, rendsz. gyötrelmes állapotból, helyzetből> kínlódva, hánykolódva kiszabadulni igyekszik, ill. tehetetlenségében szenvedve vonaglik. A berepült madár vergődik az ablaknál. A beteg egész éjjel vergődött ágyában. Szóláshasonlat(ok): vergődik, mint a → partra vetett hal. Ott vergőde Lajos, rettentő sorsu királyunk … (Kisfaludy Károly) Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett. (Móricz Zsigmond) Meg-megnyikorgó vackán sokáig ébren vergődött a fáradt lelkű öregasszony. (Nagy Lajos)
2. Nagy nehezen, sok akadályt leküzdve halad, jut vhová. → Túlsúlyra vergődik. Végre esőben, sárban, sötétségben hazáig vergődött. Csak vergődtünk a rossz úton. Isten tudja, mikor vergődnek Budára … (Arany János) Vonatra ült, s hajnali hatig tartott, míg … Sárszegre vergődött. (Kosztolányi Dezső) Együtt vergődtünk a sötétben | hazafelé. (Szabó Lőrinc)
3. Nehezen, napról napra ismétlődő küzdelmek között tartja fenn életét. [Hogy vagytok?] – Csak vergődünk. Nyolcszáz esztendő óta vergődünk Európában, egész életünk szakadatlan háború. (Vas Gereben) Az emberek hallgatnak, míg vergődnek. Röstellik a családnak megvallani, hogy szegények. (Gárdonyi Géza) || a. <Keserves helyzetben, bajban> kínlódik, sokat szenved. Ellenmondásaiban vergődik. Menyus még vergődött egy darabig mindenféle kifogásokkal. (Mikszáth Kálmán) E bűnök között érezte vergődni magát is… (Babits Mihály)
4. Nagy nehezen, sok akadályt leküzdve az addiginál kedvezőbb állapotba v. jobb helyzetbe jut. Hatalomra, hírnévre vergődik.
5. (régies, költői) Hánykolódik (3), hányódik. Vad Óceánnak mély hullámain | Vergődöm én. (Kölcsey Ferenc) Vergődöm a tenger dagályán. (Tompa Mihály)
Szólás(ok): ld. ág.
Igekötős igék: átvergődik; bevergődik; elvergődik; felvergődik; hazavergődik; keresztülvergődik; kivergődik; mellévergődik; összevergődik; végigvergődik; visszavergődik.
vergődtet.
