vers
vers [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A nyelvi előadásnak kötött, ritmusos, ütemekből (verslábakból) álló formája; sorai rendsz. szabályos lejtésűek, gyak. rímesek és általában versszakokat alkotnak. Hangsúlyos, időmértékes vers; gördülékeny, könnyen folyó, pattogó vers; rímes, rímtelen, szabad vers; döcögő, nehézkes vers; a vers zenéje ←; versbe foglal, szed vmit: ilyen formában mondja el, írja meg. Versbe szedi a megjegyezni szándékolt neveket. Atyáink is, kik hadra termettek, Egyűgyű versekbe szedték, amit tettek. (Csokonai Vitéz Mihály) Óh, áldott az az asszonyok között, Aki verset tud írni. (Ady Endre) A szokatlan pontosság és jóhangzás … árulják el a versen iskolázott írót. (Babits Mihály) A szép nőt, aki előttünk szaval | … fényvihar | súrolja végig…: a vers láng gyanánt | csókolja. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen formában írott, kisebb költői mű; költemény. Alkalmi, üdvözlő vers; kiadott, kiadatlan vers; összegyűjtött versek; Petőfi Sándor összes versei; verset → farag, → faragcsál; verset ír vkiről, vmiről; elszavalja a verset; verset → mond. Új tavaszi seregszemle, – Ady Endre verse. Úgy írom néked, kisfiam e verset …, | hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. (Kosztolányi Dezső) Beteg vagyok, beteg. | Nem írok verseket, | nem zengek éneket. (Babits Mihály) Szegeden | eltanácsolt az egyetem | fura | ura. | Intelme gyorsan, nyersen ért | a „Nincsen apám” versemért. (József Attila)
2. Verssor. Hibás vers; tízszótagú vers; → rámegy a vers.
3. Versszak, strófa. A második és a harmadik versét is eldalolta a csónakdalnak. (Jókai Mór) || a. (népies, régies) (Dal)szöveg. Egy öreges nótát dúdolt jó kedvében, Melynek a versét már elfeledte régen. (Arany János)
4. (vallásügy) <A Bibliában, a Koránban egy-egy részen, fejezeten belül> egy kisebb értelmi egységet magában foglaló rövid szakasz. János evangéliumában a 2. rész 3–4. verse.
5. (népies) A harangozásnak egy-egy rövidebb, megszakítás nélküli, kb. egy imádságnyi időtartamú szakasza. Délben három verset húz a harangozó. A második verset zúgta már a Rákóczi harangja. (Jókai Mór) || a. Egy verset: <vmely cselekvésben, folyamatban> egyhuzamban, megszakítás nélkül végzett v. tartó részt, szakaszt, egy sort (9a, b), mennyiséget, időtartamot. Sír egy verset. Hát verjen el rajtam kegyelmed egy verset. (Mikszáth Kálmán) Sopánkodni akart, … sírni egy verset a szerencsétlenségben. (Kosztolányi Dezső) || b. (népies, régies) Egy versen: egy ízben, egy alkalommal, egy esetben. Három versen is itt járt. || c. (népies, régies) Egy vers alatt: egyszerre, egy füst alatt. A megyegyűlés a három ellenzéki követnek ellenzéki utasítást, a három kormánypártinak meg kormánypárti utasítást egy vers alatt nem adhat. (Jókai Mór)
6. (elavult) Verset fut v. kaszál vkivel: versenyt, versenyezve, versengésből f., k. Verset futott volna a szelek szárnyával. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. versalak; versalkat; versbeszéd; versciklus; verscsináló; verscsiszolás; verscsokor; versfaragás; versgyűjtemény; versírás; versköltő; versmaradvány; versmondás; versmondó; versnem; versolvasó; verspályázat; versszavalás; versszerzés; versszöveg; verstechnika; verstudás; 2. bökvers; csúfvers; emlékvers; gúnyvers; gyermekvers; párvers; sírvers.
versnyi.
