verseny
verseny [e-e v. e-ë v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában olyan vetélkedés, küzdelem, amelyben a részvevő egyének v. csoportok a többieket le akarják győzni, felül akarják múlni. Elkeseredett, heves, kíméletlen, öldöklő verseny; alulmarad, győz a versenyben; versenyre → hív vkit; versenyre kél vkivel; állja, győzi vkivel a versenyt; → felveszi v. felveheti a versenyt vkivel, vmivel; mindenkivel → felveszi a versenyt vmiben; → kiállja a versenyt vkivel, vmivel. A kis unokáim a múlt tavaszon versenyt rendeztek, hogy ki tud több cseresznyét lenyelni magostul. (Móricz Zsigmond) || a. (1945 után) Munkaverseny. Egyéni verseny; a verseny állása; a verseny győztese; a verseny eredményei; versenyben áll; élen halad a versenyben; lemarad a versenyben; versenyre kihív; elfogadja a versenyre való kihívást. A verseny nagymértékben hozzájárult a terv sikeréhez, az új technikai vívmányok megszületéséhez.
2. (sport) Küzdelem, mérkőzés az első helyezésért. Barátságos verseny; → egyéni verseny; → hármas verseny; → szoros verseny; → távolsági verseny; díjbirkózó verseny; díjbirkózók, teniszezők, úszók versenye; indul v. részt vesz a versenyen; versenyen kívül indul: magasabb kora, fölénye miatt v. más okból úgy vesz részt a versenyen, hogy eredményét a többiek helyezése tekintetében nem veszik figyelembe; eldönti, feladja, folytatja a versenyt. A lakása teli volt aranytárcával, versenyeken nyert serlegekkel, érmekkel. (Hunyady Sándor) || a. (bizalmas) Lóverseny. A versenyen elúszott a vagyona. Múlat a gróf … Nappal verseny és vadászat, Este keres vídám házat. (Arany János) A Jockey-Club tagjainak fenntartott helyen ült Alvinczi úr, és … a lovak futását figyelte … Hirtelen előrehajolt, mintha az energikus mozdulattal is hozzájárulna a verseny kimeneteléhez. (Krúdy Gyula)
3. (közgazdaságtan, politika) <A tőkés társadalomban> a kapitalistáknak egymással vívott harca, küzdelme a haszonért, a piacért, a nyersanyagforrásokért. Nem bírja a versenyt v. állja a versenyt; verseny a nyersanyagforrásokért, az új piacokért, a profitért. Hiába, a versenyt nem állhatom, Mindenki az olcsóbb után eseng. (Madách Imre)
4. Versenyt: versengve, egymással vetélkedve, versenyezve. Versenyt fut vkivel v. vkikkel: a) futásban azon igyekszik, hogy megelőzze ő(ke)t; b) (átvitt értelemben) <vmilyen ügyben> versengést kezd vkikkel; vmilyen versenyt futnak: vmilyen díjért folyó verseny lezajlik; versenyt → úszik; versenyt eszik, iszik vkivel; versenyt szidnak, ócsárolnak vkit, vmit. Miklósnak ugyancsak jól esett a falat, Rakta is szaporán, alig győzte nyelni, Három sem érkeznék vele versenyt enni. (Arany János) A mentőkocsi tülke versenyt rikított a tavaszi széllel. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. versenyajánlat; versenycsapat; versenycsónak; versenydal; versenydarab; versenydolgozat; versenydüh; versenyeredmény; versenyértekezlet; versenyevezés; versenyfelelős; versenyforma; versenyfuttatás; versenygyakorlat; versenygyaloglás; versenyhajó; versenyhév; versenyhíradó; versenyintézőség; versenyjacht; versenyjáték; versenykerékpár; versenykiírás; versenykoszorú; versenykörút; versenylehetőség; versenylovaglás; versenylövészet; versenymotor; versenymunka; versenyműsor; versenynap; versenynaptár; versenypályázat; versenyrendező; versenyrendszer; versenyrepülés; versenysorozat; versenyszabályok; versenyszervező; versenytapasztalat; versenytitkár; versenytorna; versenyugrás; versenyúszás; versenyvezető; versenyvitorlás; versenyzászló; 2. akadályverseny; csapatverseny; dalosverseny; emlékverseny; filmverseny; futóverseny; hangverseny; hegedűverseny; holtverseny; kardverseny; kirakatverseny; kocsiverseny; kotorékverseny; kultúrverseny; lóverseny; lovasverseny; munkaverseny; pontverseny; sakkverseny; síverseny; síkverseny; sportverseny; szépségverseny; táncverseny; távverseny; tippverseny; tornaverseny; ügetőverseny; váltóverseny; vigaszverseny; vitorlásverseny; vívóverseny; zeneverseny; zongoraverseny.
versenyes.
