vért
vért főnév -et [ë v. e], -je [e] v. -e [e]
1. (történettudomány) Érclemezből készült védő felszerelés, amely régebben a harcos, kül. a lovas katona vállát és törzsét elül-hátul takarta. A vértet karcsú testére csatolja. (Vörösmarty Mihály)
2. (hajózás, régies) <Hadihajón> a hajót oldalról és alulról védő, acéllemezből készült borítás; páncél. A hajó vértje.
Szóösszetétel(ek): vérting.
vértű.
