vérzés
vérzés főnév -t, -ek, -e [ë, e], (ritka, régies) vérezés [ë]
A vérzik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi, vki vérzik; vér folyása, szivárgása vmely testrészből, sebből. → Havi vérzés; a fog, a láb, a seb vérzése; vérzése támadt; a vérzés eláll, megszűnik; csillapítja, elállítja a vérzést. || a. (orvostudomány) <A vérerek falának sérülése v. ezeknek kórosan megnövekedett áteresztő képessége folytán> a vérnek az erekből való kifolyása, (ki)szivárgása. Belső vérzés.
Szóösszetétel(ek): 1. vérzéscsillapítás; vérzéselállítás; 2. agyvérzés; gyomorvérzés; tüdővérzés.
vérzési.
