vérzik
vérzik tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; véreztem, -ett [ë-e, ë]; -enék [e] v. véreznék [ë], -enél [e] v. véreznél [ë], -ene [e-e] v. vérezne [ë-e]; vérezzen [ë-ë] v. (választékos) vérezzék [ë]; -eni [e] v. vérezni [ë], (ritka, régies) vérezik [ë]
1. Vki, vmi vérzik: vér folyik, csepeg, ömlik, szivárog belőle. Vérzik a keze, az orra, a sebe; (átvitt értelemben) száz, ezer sebből vérzik: <ország, nép> az elszenvedett sokféle megpróbáltatás miatt rendkívül nehéz, válságos helyzetben van. Szülés után napokig vérzett. A szegény állat több sebből vérzik. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint akinek az → orra vérzik. Arcom, kezem tövistől vérezék. (Petőfi Sándor) Véres az ujjad, Nem vérzik hiába … (Arany János) Csak az én vén homlokom vérzik … (Ady Endre) Megvallattak, hogy vérzett a husunk. (József Attila)
2. (választékos) <Egyén v. főleg közösség> vérét ontja, hullatja. Idegen érdekekért vérzik. Nagy Caesarok után feltűnnek az ördögi Nerók, | És ki vesződik, küzd, vérzik alattok? A nép. (Vörösmarty Mihály) Nyugosznak ők a hősfiak, Dúló csaták után … Szabadság, te szép égi lény, Érted vérzettenek. (Bajza József)
3. (régies, költői) Lelke legmélyéig szenved, gyötrődik. Ez elválás pontján érzem, Mely keserves kínnal vérzem. (Csokonai Vitéz Mihály) És … a dús boldogok, Veled kesergik azt, amin te vérzel, Midőn nyirettyűd úgy sir, úgy zokog. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vérzik a szíve (vkiért, vmiért): a) nagy bánata, lelki fájdalma van; b): nagyon sajnál vkit, vmit. Vérzik a szíve azért a szegény gyermekért.
Igekötős igék: átvérzik; bevérzik; elvérzik; kivérzik.
