vesz [1]
vesz [1] [ë] ige vett [ë], végy, vegyen [ë-ë]; venni [ë], (jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, régies, népies:) veszen [ë-ë]
I. Megfogva maga felé húz és bizonyos ideig magánál tart.
1. tárgyas (Kezébe) vesz: <használati tárgyat> kezébe fog, úgy, hogy rögtön használhassa. Ujjai közé vesz vmit; botot, fegyvert vesz a kezébe; → tollat vesz a kezébe; → vándorbotot vesz (a kezébe). Vegyen magának könyvet a polcról. Végy egy széket, és hozd ide! Vegyetek, amennyit el tudtok vinni. Aranyos kéziját bal kezébe vette. (Arany János) Velem jössz – mondta az apja röviden. – Vedd a kalapod. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Kézbe v. kezébe vesz vmit: személyesen kezd intézni vmely ügyet. Maga vette kezébe lakásügyét. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben is) Vmi(jé)be v. vmijére vesz vkit, vmit: magához vonja, úgy, hogy vmelyik testrészével körülfogja, ill. vmelyik testrészére emeli. → Ajkára vesz vmit; karjába, karjaiba, karjára vesz vkit; → kezére vesz vkit; nyakába veszi a táskát; → nyelvére vesz; ölébe vesz vkit, vmit; ölbe veszi a gyereket; nyakába veszi a → vándortarisznyáját; nem veszi a szájára: nem akarja kimondani; szájára veszi a világ: megrovólag emlegeti, megszólja, pletykál róla a v.; a hír, a dicsőség v. a népszerűség → szárnyaira vesz vkit; tenyerébe vesz vmit. Vállára vette a hátizsákját. A gyerek mindent a szájába vesz. A szónokot lelkesedésükben a vállukra vették. Haza megyek, ölébe vesz dajkám. (Petőfi Sándor) Kivette szájából nagy alázatosan a pipáját s a fejéről hirtelen lekapott sapkáját ráakasztotta a csutorára, nehogy valahogy szórakozottságból tiszteletlen módon a szájába vegye, míg a méltóságos báró színe előtt áll. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas Magához közel, a közelébe eső helyre von v. emel vkit, vmit. Kocsijába vesz vkit; nyeregbe vesz vkit; → középre vesznek vkit. Magához vette az → Isten. Jer, nyeregbe veszlek, Apád birodalmán reggelig túlteszlek. (Arany János) Bár akkor vette volna magához az úristen, mikor a szegény urát … (Mikszáth Kálmán) || d. tárgyas Vmibe, vmire vesz vmit: vmely, a kezében tartott eszközre teszi, illeszti, elhelyezi rajta. → Körzőbe vesz egy távolságot; → körzőnyílásba vesz vmely távolságot; sokat vesz a kanalába, a villájára; szenet vesz a lapátra. || e. (tárgy nélkül) Vesz (vmiből): a) vmely készletből, azonos jellegű tárgyakból egy v. több darabot használat végett a kezébe fog; végy a könyveimből; b) <étkezéskor> vmelyik tálból v. a benne levő ételből egy részt magának kiszed, v. a kezébe fog; vesz a húsból, a levesből, a süteményből. Mindenki vegyen magának. Mindnyájan vettetek már? Vendégségben rendszerint kétszer visszautasított valamit, míg harmadszori kínálásra vett belőle. (Kosztolányi Dezső) || f. tárgyas (konyhaművészet) Főzéshez, sütéshez szükséges anyagot étel készítésére összeszed, és a felhasználáshoz odakészít. Végy 1/4 kg porcukrot, 5 dkg vajat.
2. tárgyas (rendsz. visszaható névmással) (kissé tréfás) Magába v. (választékos) magához vesz vmit: <ételből, italból> bizonyos mennyiséget fogyaszt; eszik, iszik. Egy kevés ételt vesz magához. Kissé többet vett magába a borból. || a. tárgyas (vallásügy) Úrvacsorát vesz: <protestáns vallású személy> az Úr asztalához járul, részesül az úrvacsorában. Szentesen a református templomban, mikor az úrvacsorát vették a férfiak, azalatt a nőknek fel kellett állni. (Móricz Zsigmond) || b. Lélegzetet vesz: a) <lélegzetének visszatartása után> egyet lélegzik. Feljött a víz alól lélegzetet venni. b) <erőltetett testi mozgás után, vmely (nehéz) munka megkezdése előtt v. nyugtalan lelkiállapotban> egyet v. néhányat mélyebben lélegzik; nagy lélegzetet vesz. Egy kissé pihenek, lélegzetet veszek. c) (átvitt értelemben) <nehéz helyzetében> egy kis ideig pihenőhöz, nyugvóponthoz, erőhöz jut. A nehéz napok után végre lélegzetet vehetünk. Csak egy kis tűredelmet [= türelmet]! Csak hogy igazán, lélekzetet vehessek … Úgy elfúltam. (Vörösmarty Mihály) Mély lélekzetet vett, jelezve, hogy most következik a tanári prédikáció, melyet a diákok már vártak. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (gyak. visszaható névmással) (Magára) v. (régies, tájszó) rá vesz: <kül. ruhaneműt> testére illeszt; magára ölt; felvesz (2). Vö: rávesz (1b). Cipőt, kabátot vesz; felöltőt vesz magára; (átvitt értelemben) vmilyen alakot, (ál)arcot, külsőt, szerepet vesz magára: vmilyen alakban megjelenik, ill. vmely szerepet kezd játszani. [Mit veszel magadra?] – Szövetruhát. Még csak blúzt veszek és készen vagyok. Vedd rád a kabátot. Vasárnap tisztát venni haza jár … (Petőfi Sándor) Itt ez a szűr, vedd rád. (Arany János) Kísértet ez … magára vette a nagy Mácsik alakját. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Magára v. vállára vesz: <felelősséget, munkát, terhet> vállal, magára vállal. Magára veszi a felelősséget; magára veszi a hibát; magára veszi vkinek a terhét; (régies) gyűlölséget, haragot vesz magára: magára vonja vkinek a haragját, ellenséges indulatát. Légy jó fiú és gyámolítsad őt. | Vedd vállaidra félig terheit. (Petőfi Sándor) Magamra vettem ezt a dolgot, te éretted. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Magára vesz vmit: vmit vmely veszedelem, szenvedés nehezedik rá, lesz osztályrésze. Nagy keresztet vesz magára.
5. Részt vesz vmiben: része van, közreműködik vmiben. Részt vesz az ellenőrzésben; részt vesz a közös munkában. Simítják kezeit nagyságos Etelnek, | Hogy a vadászatban részt vegyenek ők is, Sólyom madarakkal az udvari nők is. (Arany János) || a. Részt vesz vmin v. (ritka) vminél: jelen van ott, ahol vmi történik, vmely cselekvés, nyilvános cselekmény lefolyik. Részt vesz a temetésen, az ünnepségen. Egyetlen akasztásnál sem vettem részt, pedig Thaisz főkapitány idejében rendőrügyész voltam. (Krúdy Gyula) || b. (régies) Vmiből részt vesz: részesül, részt kap belőle. A gróf … csak akkor jön le közéjök, mikor már részt vettek a jóból. (Jókai Mór) || c. Részt vesz vmiben, vkinek vmijében: más személynek vmely érzelmében osztozik, együtt érez vkivel, kül. fájdalmában. Részt vesz barátja örömében és bánatában. Gyászodban őszintén részt veszek.
6. tárgyas (régies) <Vmely írást a maga számára okmányul, igazolványul> kiállíttat vkivel vmiről. Írást vett a tartozásról. Váltót vett a pénzről. Írásban veszem tőle, hogy Béla nevét nem fogja viselni többé. (Jókai Mór) Azt a kis pénzt … otthagyta nála, mindössze egy kis írást vett … az átadásról. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyas (átvitt értelemben) Vminek, vmilyennek v. vhogyan vesz vmit: vmiképpen értelmez, magyaráz, tekint vmely eseményt, cselekvést, közlést. Bizalmatlanságnak, jó v. rossz jelnek, sértésnek, tréfának vesz vmit; → készpénznek v. készpénzül vesz vmit; fontosnak, igaznak vesz vmit; bűnül, hibául vesz: bűnül, hibául ró fel, tud be; átvitt értelemben vesz, betű szerint, szóról szóra vesz vmit; → szó szerint vesz vmit; → szorosan véve; általában véve; → egészben v. egészében véve; annyiba veszi, mintha …: úgy tekinti, mintha …; → ahogy vesszük; vegyük úgy: tegyük fel, tekintsük ténynek; (bizalmas) úgy vedd, ahogy mondom: értsd szó szerint; nem kell azt úgy venni: nem kell érte megneheztelni; nem veszi → tréfára a dolgot. Felelt a nagy király: „Ne légy olyan gyermek; Hogyan vennélek én hitvány közembernek?” (Arany János) Úgy veszek már bűnt, erényt, Mint egy kiolvasott regényt. (Reviczky Gyula) Úgy kell venni őket [= az embereket], mint amilyenek. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Magára vesz: <megjegyzést v. rejtett célzást> magára ért, vonatkoztat. Magára veszi a célzást, a dicséretet, a sértést. Ne vedd magadra a szavamat, nem rád értettem. Magára vette az élcet. (Jókai Mór) Szegények, ostobák vagytok …! Különben ne vedd magadra, Gyuri fiam. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas Vmibe vesz: <személyt, dolgot> vmilyen mértékben becsül, értékel. Emberszámba sem vesz; → kevésbe vesz; semmibe sem vesz; → sokba vesz vkit; → kutyába se vesz vkit, vmit. Ha veszel vmibe, hallgass rám. Gertrúd a jó magyarokat Kutyába se vette. (Petőfi Sándor) Nem vesznek még sokba az írók … (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas Vminek, vmiül, vmi(lyen)re vesz vmit, (ritka) vkit: vminek, vmilyennek tekinti, s annak alapján cselekszik. Alapnak, alapul vesz: → biztosra vesz vmit; → palira vesz vkit; (zsinór)mértékül vesz. || d. tárgyas <Költői v. tudományos mű számára> anyagul, témául választ. Nem mondom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét, De nézzetek meg minden darabot, mit Alapnak vesztek. (Petőfi Sándor) Fejtegetésem tárgyáúl ezúttal a népdalt veszem. (Arany János)
II. tárgyas Összefüggéséből kiszakít; elvesz.
1. Vmijét veszi: <vkinek v. vmely állatnak> vmely részét eltávolítja; megfoszt vkit vmijétől. Eszét veszi: megfosztja józan eszétől, megőrjíti; (választékos, régies) fejét veszi vkinek: lefejezi; (választékos, régies) vérét veszi vkinek, vminek: megöl vkit, vmely állatot; → vérét veszi. Büntesd meg szigorún, Csak életét ne vedd. (Vörösmarty Mihály) || a. Vminek elejét veszi: előzetes intézkedésével meghiúsítja bekövetkezését. Elejét veszi a bajnak, betegségnek. Ha mindjárt elejét veszik a bajnak, az gyorsan elmúlik, ahogy támadt. (Jókai Mór)
2. (orvostudomány) Vkitől vmit vesz: vkinek a szervezetéből vmely anyagnak egy kisebb részét eltávolítja, kiveszi vizsgálat v. a szervezet gyógyítása végett. Epét vesz vkitől; vért vesz.
3. Igényel, kér, követel és megszerez vmit. Kamatot, vámot vesz; → revánsot vesz vkin; tizedet vesz. Hány részt vesz a cséplőgép? Nem forog a zugi malom, Más veszi a vámot azon. (népköltés) Eddig az urak vettek kilencedöt, ennekutána a fődnek egy kilencede marad az uraknak! (Móricz Zsigmond)
III. Magának megszerez.
1. tárgyas Bizonyos utánjárással birtokává, tulajdonává tesz, a maga részére szerez, kerít vmit v. vkit. Vmit → véren vesz. Honnan vetted ezt a könyvet? Honnan veszek én annyi pénzt? Hol veszünk munkásokat? Hol vette … ennyi sok úri vendégét? (Csokonai Vitéz Mihály) Hol vennénk annyi hátaslovat? (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Szerez, merít, tanul vmit vhonnan. Vhonnan érveket vesz; hasznát veszi vkinek, vminek: hasznára van vki, vmi; példát vesz vkitől, vmiből, vmiről; példát vesz a történelemből. Költői ízlését a franciáktól vette. Tárgyát a magyar középkorból vette. (bizalmas) Hát ezt honnan veszed?: ki mondta ezt neked? honnan találtad ki? Végy példát a testvéredtől. Vehetnek ifjak, vének példát én rólam. (Balassi Bálint) Őszre került az idő. Haza kellene menni … | Mondám, untig elég tudományt vettünk ezen útból. (Arany János) Lelkem soha el nem adtam, S nem vettem példát rólatok. (Reviczky Gyula) || b. tárgyas (választékos) <Elvont tárgyas szókapcsolatokban.> Vmit vesz: vmilyen magatartásra elhatározza magát, rendsz. bizonyos akadályok legyőzésével, nagyobb erőfeszítéssel. Bátorságot vesz magának; → erőt vesz vmin; → erőt vesz rajta vmi; → erőt vesz magán; veszi magának (azt) a → fáradságot, hogy …; szabadságot vesz magának vmire: megenged magának vmit. Erőt vesz ellágyulásán, érzésein, fájdalmán, indulatán; erőt vesz rajta az indulat, a szenvedély. Veszem magamnak a szabadságot, hogy ezen megátalkodott szépségnek szemébe tekintsek. (Vörösmarty Mihály) Nagy-soká erőt vesz könnyeinek árján. (Arany János) Szokatlan zavar és gyámoltalanság vett rajta erőt. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas <Megvehető, ill. eladható dolgot> vásárol. Hitelbe, készpénzen vesz; drágán, olcsón vesz vmit; → cigányosan vesz; bútort, cipőt, könyvet vesz. Használt ruháért vett élelmet. Hogy v. mennyiért vetted? Végy a boltban burgonyát, cukrot, lisztet. Hol veszitek a tejet? Veszek egy újságot az utcai árusnál. Szóláshasonlat(ok): úgy veszik, mintha → ingyen adnák v. osztogatnák. Vett is amit kivánt: paist, szépet, nagyot. (Arany János) Még tán báróságot is vehet … (Mikszáth Kálmán) Az én apám kopott ruhájú, De nekem új ruhát veszen. (Ady Endre) Ne hadd el magad, öregem, | bőröd ne bízd kereskedőre, | ki elád felhőt az egen | s a földön telket vesz belőle. (József Attila) || a. tárgyas <Jegyet> pénzért vált; <vmely szolgáltatásra utalványt> szerez. Jegyet vesz az előadásra; villamosjegyet vesz. || b. (tárgy nélkül) Vesz és elad: kereskedéssel foglalkozik. A nagyvárosban éltem, hol a börzék | … üvöltenek … „adnak”, egyre „vesznek”, | hódolnak az aranynak és a láznak. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas <Állandósult elvont szókapcsolatokban.> A maga tulajdonává tesz v. vmilyen címen és minőségben használni kezd. Állami tulajdonba vesz: államosít; bérbe vesz; birtokba vesz; haszonbérbe vesz; → kosztba vesz. Birtokába vette az erdős hegyvidéket. (Jókai Mór) Birtokba vették a takarót. (Tömörkény István)
4. tárgyas Vhova, vminek vesz: <személyt> társául, segítőjéül v. alkalmazottjául fogad, vmilyen állásban alkalmaz. Vkit szolgálatba, segédnek vesz; segítségnek vesz maga mellé. Maga mellé vette titkárnak. De most Toldi Miklós vette maga mellé | S Lőrincet azóta csúfolni ki merné! (Arany János) Miért nem veszel mást? Neked már többen ajánlottak cselédet. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Magához vesz: maga mellé fogad; magához vesz vkit gondozásra v. eltartásra; örökbe vesz vkit: örökbe fogad. Magához vette testvérét. A gazdag úr örökbe vette S idővel mindent ráhagyott. (Vajda János) Míg anyja a kórházban fekszik, magunkhoz vesszük. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas <Nőt házastársul, élettársul> fogad. Feleségül vesz vkit; → balkézről vesz feleségül vkit; hitestársul, nőül vesz vkit; asszonyt vesz a házhoz; feleséget vesz. Haza megyek, gazda leszek, Feleséget, szépet veszek. (Arany János) Meg is házasodott, vevén magának hitestársul … Kós Ferencnek Krisztina nevű becsületes leányzóját. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyas (határozós szókapcsolatban) Vmibe vesz: vmely tevékenységre kiszemel v. vmely tevékenység céljára használni kezd. Célba vesz vkit, vmit: a) célpontnak szemeli ki, és kezét v. fegyverét úgy irányítja, hogy dobással v. lövéssel eltalálja; célba veszi a repülőgépet; b) (átvitt értelemben) támadását v. bírálatát rá, ellene irányítja; a gúny fegyverével vette célba. Célba vesz vmit: célul tűzi ki; eszébe vesz vmit: megjegyzi; fejébe vesz vmit: elhatározza; → számba vesz; tervbe vesz vmit: megvalósítását tervezi. Amit ottan látunk, megtanít a példa, Milyen tervet vettek ellenünk is célba. (Arany János) Ha én valamit a fejembe veszek, akkor az meg is lesz. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas <Cselekvést jelentő v. jelképező főnévvel:> vmibe, vmire v. vmi alá vesz vmit, vkit: vmely cselekvésre, munkája v. értelmi tevékenysége körébe vonja; elkezdi rajta v. általa azt a cselekvést, amelyre a főnévi határozó utal. Alkalmazásba vesz vmit; bírálat alá vesz vmit, vkit; bojkott alá vesz vkit, vmit: bojkottot kezd ellene; → bonckés alá vesz vmit; → ecsetre vesz vmit, vkit; → figyelembe vesz vmit; → figyelembe se veszi; → foganatba vesz; → folyamatba vesz vmit; → fontolóra vesz; → gyanúba vesz vkit, vmit; → hallóra vesz; → használatba vesz vmit, vkit; → igénybe vesz; vmit → igénybe vesz; → kérdőre vesz vkit; → kéz alá v. kézbe vesz vkit; → kezelésbe vesz vkit; → kombinációba vesz vmit; → munkába vesz vmit; → ostorhegyre vesz; → őrizetbe vesz; → pártfogásába v. pártfogása alá vesz vkit; → puskavégre vesz; → revízió alá vesz; (elavult) rovásra vesz vmit: följegyzi, megjegyzi; → sor v. sorozás alá vesz vkit; → számításba vesz vmit, vkit; → szárnya alá vesz vkit; → szemre vesz; → szemügyre vesz; → üldözőbe vesz; → űzőbe vesz; védőszárnyai alá vesz vkit; vizsgálat alá vesz vmit; → zár alá vesz vmit. Mind egy szálig munkába vedd, amit mondottam tenéked. (Csokonai Vitéz Mihály) Barátom, én ma sokkal tartozom Neked; miolta üllözőbe vett Csalárd szerencsém, nem volt ily napom. (Vörösmarty Mihály) Maga pecséttel „hívja tetemre”, Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú. (Arany János)
6. tárgyas (határozó vonzat nélkül is) Mint soron következőt munkába fog, tárgyalni, vizsgálni kezd vkit, vmit. Sorra vesz vkiket, vmiket: a) egymás után felkeresi őket; sorra veszi az embereket, a házakat; b) egymás után megvizsgálja őket; sorra veszi az ellenvetéseket, a kérdéseket; mindenkit sorra vesznek; → szerbe, számba vesz; (iskolai) sokat, keveset vesz: sok, kevés anyagot tárgyal. Ezt a leckét vesszük. Ma csak félig vesszük az olvasmányt. A fejezet végéig vették az anyagot.
7. tárgyas Vmibe v. vmire vesz: vmely anyagon vmilyen írott formában rögzít, maradandóvá tesz vmit. Előjegyzésbe vesz; → fogyatékba vesz; jegyzékbe, jegyzőkönyvbe, lajstromba, leltárba vesz; → növedékbe vesz; nyilvántartásba vesz vmit; filmre, hanglemezre, magnetofonra vesz vmit. A bűnös vallomása még nincs jegyzőkönyvbe véve. (Mikszáth Kálmán)
IV. tárgyas Vmely tevékenység eredményeként használ, kap v. fogad.
1. Egyszer v. rendszeresen használ vmit. → Fürdőt vesz; → fürdőket vesz; zuhanyt vesz. Már tíz szénsavas fürdőt vett. Fagylaltot csemegéze, zuhanyt vőn [= vett]. (Arany János) || a. Vmilyen leckét, órát vesz: időhöz kötött iskolán kívüli oktatásban részesül. Orosz órát vesz; zongoraórát vesz.
2. <Megfigyelés, másolás v. mérés útján> készít v. létrehoz vmit. Látleletet, másolatot, mértéket, mintát, ujjlenyomatot, vázlatot vesz (vmiről). A szabó egyik ruhát meg sem varrta jól, már a másikra vette a mértéket. (Vas Gereben) Menjünk oda! Hadd vegyek … vázlatot. (Mikszáth Kálmán) || a. (ruházkodás) Vmekkorára, vmilyenre vesz: ruhadarabot, méretet bizonyos nagyságúvá készít, alakít. Hosszúra veszi a kabát ujját; kicsire veszi a hát bőségét. A szabász szűkre vette a ruha derekát.
3. (választékos, kissé régies) <Mástól eredő dolgot> kap, megkap. Parancsot vesz; kézhez vesz vmit: megkap vmit. Vettem leveledet. Szorgalmának jutalmát veszi. Nem vettem … levelet a levelemre. (Csokonai Vitéz Mihály) Vette Szalernónál királya parancsát. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Néhány szókapcsolatban.> <Szót, közlést> fülével és értelmével felfog. → Tudomásul vesz vmit; vedd → tudomásul; szavát veszi vkinek: vmely ígéretre bír vkit, és azt emlékezetébe rögzíti; szavát sem lehet venni: zárkózottan, hallgatagon viselkedik, alig szól egy-két szót. A mi szomorúságunknak … az az oka, hogy tegnap vettük hírét a fejedelemasszony halálának. (Mikes Kelemen) Mi lelt téged … Hogy ma szavad se vehetem? (Arany János) || b. <Rendsz. csak állandósult szókapcsolatokban.> Vétetlenül megtud vmit. → Neszét veszi vminek; → szelét veszi; → szélt vesz; → tudomást vesz vmiről.
4. Vhogyan vesz: <emberi viselkedést, cselekedetet v. eseményt> vmilyen érzelmi magatartással fogad. Érzékenyen vesz; komolyan vesz vmit; könnyen v. könnyebben vesz vmit; köszönettel, örömmel vesz vmit; → lelkére v. szívére vesz vmit; jó, rossz → néven, szívesen vesz (vkitől) vmit; → potomba vesz vmit; → sokra vesz vmit; → zokon vesz vmit. Ide kis lyány, ide hozzám, egy szóra, Vagy ha tán jobb neven veszed: egy csókra. (Petőfi Sándor) Április-testvérem, óh! … Elpártoltam tőled én, Nem veszed zokon? (Tóth Árpád) Hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát …? | Szívére veszi terhünk, gondunk. | Vállára venni nem bolond. (József Attila)
5. Búcsút vesz (vkitől): elbúcsúzik, elköszön (tőle). → Végbúcsút vesz vkitől. Érzékeny búcsút vettek egymástól. Búcsút vesz, s Döbrögnek ereszti fakóját. (Fazekas Mihály)
V. tárgyas Mozgást, változást kifejező szókapcsolatokban.
1. (kissé választékos) Folyását, útját vmerre veszi: vmely, rendsz. az eddigitől eltérő irányban kezd folyni, továbbhaladni. → Útját veszi vhová; → útját veszi vminek. A Duna Vácnál délnek veszi folyását. Az erdőn át veszi útját. Kél Budáról Laczfi Endre, | Veszi útját Nagy-Váradnak. (Arany János) || a. (kissé választékos) Irányt vesz vmerre: vmi felé irányulva közeledik. A hajó a part felé vett irányt. || b. (kissé választékos) Vmilyen irányt vesz: vmilyen irányban kezd haladni. Gondolatai más irányt vettek. [A sárkány.] Most elszakad A kötelék És ő szabad! | „Övé az ég.” | De mint a széles szárnyu héja, Midőn csirkét rabolni célja …, Ép oly irányt vesz mostan ő. (Arany János) || c. (átvitt értelemben, 1945 után, sajtónyelvi) Irányt vesz vmire: soron következő feladatának tekint vmit, törekvését a továbbiakban rá összpontosítja; vmire törekszik.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Változást jelentő főnévi tárggyal: megteszi azt a változást, amelyre a főnévi tárgy utal. Kezdetét veszi vmi*: el- v. megkezdődik vmi; eredetét, kezdetét veszi vmiből: ered, kezdődik vmiből; vmilyen fordulatot vesz: vmilyenre fordul; → lendületet vesz vmi; → svungot vesz; jó, rossz, siralmas fordulatot vesz.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
VI. tárgyas (visszaható névmási tárggyal)
1. (népies) Vhova veszi magát: <rendsz. személy, ritk. állat, dolog> vhova húzódik, vonul, bújik. Az erdőbe vette magát. A konyhába veszi magát. A bulldog … a szénába veszi magát. (Vas Gereben) És, mint a toportyán, ha juhász kergette, Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette. (Arany János) || a. (bizalmas) Vmibe veszi magát: <anyag> vmibe beeszi v. beissza magát, és kitörölhetetlenül ott marad. A gyümölcslé az asztalneműbe veszi magát. A tinta a padlóba vette magát. || b. (átvitt értelemben, népies, bizalmas) Vmibe veszi magát: <fájdalom, gondolat> befészkeli magát vhova, és onnan nem űzhető ki. [A reuma] a fejembe vette magát. (Arany János)
2. (népies, bizalmas) <Rendsz. kérdésben:> hol veszi magát?: honnan jön, ered, kerül ide? Hol veszi magát ez a sok légy? A huszár magát hol vette? | Hát az isten teremtette. (Czuczor Gergely) Hol veszi itt magát papa? … Minek köszönhetjük ezt a szerencsét? (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) Veszi magát: épül, gyarapszik. Már veszi magát a beteg. A palánták már jól veszik magukat. A kis borjú már veszi magát. [Laci] jó egészségnek örvend, az anyja is veszi magát. (Arany János)
Szólás(ok): ld. illa, kalap, méreg, nyak, öt, pénz, zsákbamacska.
Igekötős igék: általvesz; átvesz; átalvesz; belevesz; bevesz; egybevesz; elvesz; elővesz; előrevesz; észrevesz; felvesz; hozzávesz; idevesz; kivesz; kölcsönvesz; körülvesz; közbevesz; közrevesz; különvesz; levesz; megvesz; odavesz; összevesz; rávesz; széjjelvesz; szétvesz; televesz; visszavesz.
Szóösszetétel(ek): ad-vesz; szed-vesz; tesz-vesz.
vehető; veszeget; vett; vevés.
