veszejt
veszejt [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
1. (tájszó) veszít (I. 1–5, II). Ön bankot ád, én birtokink felét | Teszem fel, Béla a másik felét. | Lehet, veszejtünk mind a ketten. (Szigligeti Ede)
2. (régies) Pusztít; veszít, tönkretesz. Éhen veszejtik itt a rabot … (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elveszejt; összeveszejt.
