veszettség
veszettség [veszëccség v. veszëtség] főnév -et, -e [ë, e]
1. Állatról állatra és emberre rendsz. marás útján ragadó súlyos betegség, amely a gerinc és az agyvelő gyulladásainak tüneteivel folyik le (Lyssa, rabies). Veszettség elleni szérum, védőoltás. Kitört a kutyán a veszettség. Éveken át beszélte mindenkinek a kutyaharapástól támadt veszettség fázisait. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, ritka) Dühöngő indulatosság, gyűlölet. Még akkor a had és veszettség Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség. (Csokonai Vitéz Mihály) Mely szégyen törökök! mi veszettség rontani egymást Mely nem is emberi düh? (Vörösmarty Mihály)
veszettségi.
