veszteget
veszteget [e-ë-e] ige -tem, -ett [e, ë] ..essen [e-ë]
1. tárgyas <Vmely jobb célra is fordítható, jobban is felhasználható dolgot, kül. időt, szót> viszonylag haszontalan célra v. eredménytelenül használ (fel); fecsérel, pazarol. Kár erre több szót vesztegetni. Nincs vesztegetni való ideje: sietnie kell, ha el akar vmit intézni. Időt, vagyont könnyelműleg ne vesztegess. (Deák Ferenc) Nagy erőt érezek mind a két karomban. Nem vesztegetem azt szérün és malomban. (Arany János) A király … izen nekik, hogy ne vesztegessék az időt, hanem siessenek. (Gárdonyi Géza) Veszelka nem vesztegette tovább a szót, felült a lovára. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas Kényszerűségből értéken alul árul vmit; kótyavetyél. Fele áron vesztegeti portékáját. (Mikszáth Kálmán) Olyan volt, mint az alma, melyet viharok után kosárszámra, szinte ingyen szoktak vesztegetni a piacon. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (tréfás) Hogy, hogyan, mennyiért vesztegeti?: mennyiért adja? mennyibe kerül?
3. tárgyas (ritka, népies) Gyötör, ront vkit, vmit. Magát vesztegeti: emésztődik, gyötrődik; testileg v. lelkileg emészti, gyötri, pusztítja magát. Merre menjen? mihez fogjon? uramfia! | Nincsen hő lelkének hova fordulnia … Három napig magát ekkép vesztegette. (Arany János) Kábító italokkal vesztegeti egészségét. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, költői) Veszteget vkit: vkinek fokozatosan, lassanként vesztét okozza. Mit nyerünk ha ekkép vesztegetjük egymást? … (Arany János) Hát magában is meghasonlott már e nép? s egymást vesztegeti? (Szigligeti Ede)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) <Vkit, kül. hivatalos személyt> pénzzel v. ígérettel részrehajlásra, kötelességmulasztásra, ill. meggyőződésével ellenkező cselekvésre igyekszik v. szokott bírni. Nem kenyere a becsületes munka, inkább veszteget. Vesztegeti a bírákat. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elveszteget; megveszteget; végigveszteget.
vesztegethető; vesztegető.
