vetkőzik
vetkőzik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön)
A rajta lévő ruhát egymás után leveti magáról. Éppen vetkőzik; → félmeztelenre vetkőzik; ingujjra vetkőzik; meztelenre, pőrére vetkőzik. Egy ingre volt vetkőzve. (Jókai Mór) Mérsékelt érdeklődéssel nézte … barátját, aki ingujjra vetkőzve játszott. (Herczeg Ferenc) Vetkőzik az édes. Az éjjeli gyolcs fedi már. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Fa> leveleit, lombját hullatja. Egy őszi napon, mikor már vetkőztek a fák, [János kertész], leült a kert fala mellé, a nap melegére, a kajszibarackfa sárga leveleire. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: kivetkőzik; levetkőzik; megvetkőzik; nekivetkőzik.
vetkőzetlen; vetkőző.
