vetkőztet
vetkőztet [e-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë], (népies, régies) vetkeztet [e-ë-e]
1. Vetkőztet vkit: azzal foglalkozik, v. az a szokása, hogy leszedi vkiről a ruhát. Meztelenre v. pőrére vetkőztet vkit: vkinek összes felső és alsó ruháit leveszi; ingre v. gatyára vetkőztet vkit: úgy levetkőzteti, hogy csak az ing v. a gatya marad rajta. Most vetkőzteti a kis fiát, azután ő is lefekszik. Más mosdat, öltöztet és vetkőztet, kezeim s lábaim a legkisebb szolgálatra is csak nagy kínnal képesek. (Tompa Mihály) Rezeda úr … éjjel ágyában a legelszántabb kékszakáll volt, minden nőismerősét meztelenre vetkőztette. (Krúdy Gyula)
2. tárgyas (rendsz. tárgy nélkül) (ritka) Ruhájától erőszakkal megfoszt vkit úgy, hogy levetteti vele. Valamikor gyakran vetkőztettek az elhagyott utcákban. || a. tárgyas Anyagilag kifoszt vkit. Mezítelenre vetkőzteték a népet. (Jókai Mór)
Igekötős igék: kivetkőztet; levetkőztet.
vetkőztetés; vetkőztető.
