vétó
vétó főnév -t, -ja (régies írva: veto is) (választékos)
Esetleg megsemmisítő hatályú tiltakozás <vmely testület (tervezett) határozata ellen>. Vétót → emel; vétót kiált, mond vmi ellen; vétóját hallatja. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsában a szovjet küldött vétót emelt a határozati javaslat ellen. A veto köre, a municipalis [= városi] visszaélések terjedelméhez mérve, elméletileg sem lehet nagy. (Kemény Zsigmond) || a. (politika, történettudomány) Kül. az uralkodó, az államfő tiltakozása <némely monarchikus államban a törvényhozás által elfogadott törvény, ill. annak végrehajtása ellen>. || b. (bizalmas, kissé tréfás) <Személy> tiltakozása vmely elhatározás, rendelkezés ellen. Vétót emelt a családi tanács határozata ellen. Tóth Mihály … beleegyezett a házasságba, és csak most, miután Trencsénből megjött, jelentette be vétóját. (Mikszáth Kálmán)
vétózás; vétózik; vétózó.
