vetület
vetület [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (fizika) Vmely alakzatnak, mozgásnak vetítés által vmely felületen létrejött képe. A rezgő mozgás, a sokszög vetülete ernyőn.
2. (mértan) Vetületrajz (1). Vetületet rajzol, szerkeszt. Rajzlapján egy téglalap vetülete látható.
3. (sajtónyelvi) Vmely esemény hatására annak következményeként máshol kialakult hasonló fejlemény. A francia forradalom vetülete hazánkban. Az ábrázoló geometriát tanította, és e minőségben szerezte azt a tapasztalatot, amelynek vetülete ez a lesújtó ítélet volt. (Móra Ferenc) [Az expresszionizmus] a színpadi történést csak lelki életünk vetületének tekinti. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka, szövőipar) Vetülék.
Szóösszetétel(ek): vetületsík; vetülettan.
vetületi; vetületű.
