vezér
vezér [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vmely hadseregnek, felkelő hadnak a parancsnoka, aki a harcmozdulatokat is irányítja. A felkelők vezére; Dózsa György, a paraszthadak vezére; II. Rákóczi Ferenc, a kurucok vezére. Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk | A szabadság régi bajnoka! (Petőfi Sándor) Lesz bőjtje a nagy lakomának, | Lesz új vezér és új Dózsa. (Ady Endre)
2. Az a nagy tekintélyű személy, aki vmely sok tagból álló közösséget, csoportot vmely mozgalomban, vmely terv végrehajtásában, megvalósításában vezet, irányít. A nép vezére; a forradalom vezére; a párt vezére; eszmei, szellemi vezér: vmely mozgalom, közösség eszmei, szellemi irányítója. [A magyar tanítókhoz.] S kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Uri gazságok jobbágy őreül. (Ady Endre) Hisz ez nem betyár, ha nem vitt el pénzt. Nem fosztogatott. Ez akkor talán egy álruhás ellenzéki vezér. (Móricz Zsigmond) || a. (gúnyos, enyhén rosszalló) Vmely lebecsült, elítélt csoport mozgalmát, tevékenységét szervező, vezető személy. A banda, a rablók vezére. Mindig az ő fia a vezér a csínytevésben.
3. (történettudomány) <A honfoglalás korában> azoknak a személyeknek egyike, akik a magyar törzsek élén álltak. A hét vezér; a honfoglaló vezérek. S valamennyi ország címere, zászlója Hirdeté, hogy ímhol nagy uralkodója. | Ott a négy ezüst csík … De a hét oroszlány nincsen immár közte | (Hét magyar vezérünk) mint egykor-időben. (Arany János)
4. (vasútügy, bizalmas) Mozdonyvezető. Rákapcsolt a vezér, gyorsan megy a vonat.
5. (bizalmas) Vezérigazgató. A vezér mellé van beosztva. A vezér úgy intézkedett, hogy … A vezér keze a szivardobozon volt; a barna skatulya fedelét már emelte, hogy megkínáljon. (Gelléri Andor Endre)
6. <Állatok csoportjában> az az egyed, amelyhez a többi igazodik, amely után megy a többi. A falka, a nyáj vezére. Egy daru, ék csúcsán, a falka vezére. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Olyan dolog, tárgy, amely támpont a tájékozódásban, a helyes út, irány megtalálásában. A tűzvilág a fák között is átcsillámlott, jó vezér volt. (Jókai Mór)
8. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Olyan dolog (eszme, gondolat), amely vmely cselekvés, magatartás indítéka, amely vkit cselekvésében, magatartásában vezet. Tettében az igazságosság, a szeretet volt a vezére.
9. (játék) <A sakkjátékban> a király mellett a legfontosabb báb, amely a lóugrást kivéve bármely irányban tetszés szerint léphet és üthet; királynő, királyné.
10. (tájszó) Az eketaliga rúdja.
11. (tájszó) A szán orrának az a része, amelyhez a rudat erősítik.
12. (tájszó) <A jég alatti halászatban> az a rúd, amelyet lékről lékre tologatnak, s amelyhez a kihúzó kötél van erősítve.
13. (hírlapírás, bizalmas, elavulóban) Vezércikk. Ma a főszerkesztő írta a vezért.
Szóösszetétel(ek): 1. vezérállás; vezérbika; vezérbot; vezérdereglye; vezéregyéniség; vezérember; vezérfarkas; vezérgörbe; vezérhajó; vezérharcos; vezérhatalom; vezérkos; vezérlovag; vezérnaszád; vezérpálca; vezérsátor; vezérszabály; vezérszellem; vezértárs; vezértehetség; vezértengely; vezértitkár; vezértutaj; vezérügynökség; vezérválasztás; 2. alvezér; bandavezér; banditavezér; bankvezér; diákvezér; fővezér; hadvezér; nagyvezér; népvezér; parasztvezér; pártvezér; rablóvezér; zsoldosvezér.
