vezetés
vezetés [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a vezet igével kifejezett cselekvés, tevékenység, eljárás.
1. Vkinek, vminek a vezetése: vkinek kezénél, karjánál, vmely állatnak köteléknél fogva vhova vivése, kísérése; az a tény, ill. cselekvés, hogy vkit, vmit vezetnek. Beteg, lábadozó, sebesült, vak ember vezetése; a táncosnőnek helyére vezetése; a menyasszonynak oltárhoz vezetése; kis gyerek vezetése kezénél fogva; a lovaknak az istállóba vezetése. || a. Vkinek vhova kísérése, az út (meg)mutatása v. a rend, fegyelem fenntartása végett. Az eltévedt utasoknak a jó útra vezetése; a tanulóknak kiállításra, moziba, orvoshoz vezetése. || b. Katonáknak, katonai alakulatnak, csapatnak parancsnokként való irányítása és kísérése vmely feladat elvégzésére. A szakasznak (dísz)őrségre vezetése; a századnak rohamra vezetése; a csapatnak csatába vezetése. || c. Vkinek a vezetése: az a tény, ill. tevékenység, hogy vki vezeti a rábízott embereket v. alakulatot. A főhadnagy vezetésével felderítésre indultak.
2. Haladó (gép)jármű mozgásának irányítása, kezelése. Autó, motorkerékpár, repülőgép, vonat vezetése. Rád bízzuk a szánkó vezetését. || a. (bizalmas) Autónak, motorkerékpárnak jogosítvány alapján való vezetése (2). Eltiltották két évre a vezetéstől.
3. Vminek vhova való irányítása, útjának, irányának kijelölése, megszabása. A víznek a földekre vezetése; a csatornának a folyóba vezetése; a forrásvíznek a házba való vezetése.
4. (fizika, műszaki nyelv) Az a folyamat, hogy vmely energiát továbbít, vezet (II. 3) vmi. A hő, az elektromosság vezetése.
5. (átvitt értelemben) Irányítás, igazgatás. Biztos(kezű), erős(kezű), gyenge(kezű) vezetés; merev, rugalmas vezetés; ésszerű, józan vezetés; egyszemélyes v. egyszemélyi, felelős, kollektív, központi vezetés; a gazdaság, a gyár, a háztartás, az intézet, az iskola, a műhely, az üzem, az üzlet, a vállalat vezetése; az állam, a párt, a város vezetése; vezetésre termett egyéniség. Súlyos hibák voltak a vezetésben. A dolgozók is beleszóltak az üzem vezetésébe. Nem volt alkalmas a vezetésre. Központosítják a vezetést. Rábízták a vállalat vezetését v. megbízták a vállalat vezetésével. Elégedetlenek a vezetéssel. A színi szezonban, … valamennyire feledtették azt a botrányos vezetést, melynek … eredménye … a közönség elhidegülése. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Vkinek a vezetése: az a tény, helyzet, hogy vki vezeti a rábízott személy(eke)t, intézményt v. munkát. A szakkörben a tanár vezetésével folyik a munka. Az intézet egy háromtagú bizottság vezetése alatt áll. A lány … az anyák vezetése alá tartozik. (Vas Gereben) || b. (átvitt értelemben) Vmely tevékenység, folyamat, mozgalom irányítása. Az építés, a felkelés, a forradalom, a hadművelet(ek), a megbeszélések, a munka, a szeminárium, a tanácskozás, a tárgyalás, a termelés, az ülés, a vita vezetése; a mérkőzés vezetése. A nyomozás vezetésével megbízott tanácsos megvakarta a füle tövét. (Hunyady Sándor) || c. (átvitt értelemben) Vezénylés (2). Az énekkar, a szavalókórus, a zenekar vezetése. || d. (átvitt értelemben) Vezetői szerep, munkakör, tisztség. Kezébe veszi, magához ragadja, megkaparintja a vezetést; kezében tartja a vezetést; átengedi másnak a vezetést. Eltávolították a vezetésből.
6. (átvitt értelemben, hivatalos) Vminek a vezetése: nyilvántartás céljára való adatok sorozatos be-, ill. feljegyzése vmely megfelelő iratba, jegyzék(ek)be, űrlap(ok)ra. Jegyzőkönyv, lajstrom, számadás vezetése.
7. Az a tény, helyzet, hogy vki, vmely csoport első (helyen áll), vezet (IV. 1) vmiben, kül. versenyben, választáson. A minőségi versenyben megszereztük a vezetést. || a. (sport) Az a tény, helyzet, hogy vmely személy, csapat a versenyben, mérkőzésben első, vezet (IV. 1a). Négygólos vezetés; 2:0-ás vezetés; vezetésre tesz szert. A versenyző, a csapat mindvégig megtartotta a vezetést.
Szóösszetétel(ek): 1. vezetésképesség; vezetésképtelenség; 2. dallamvezetés; hadvezetés; hővezetés; idegenvezetés; könyvvezetés; motorvezetés; vonalvezetés; vonóvezetés.
vezetési; vezetésű.
