viasz
viasz főnév -t, -ok, -a, (népies, csak egyes számban) viaszk -ot, -ja
1. Állati v. növényi eredetű, zsírsavakból és alkoholból álló, zsíros fényű és tapintású, meleg állapotában formálható, könnyen égő anyag. [Arcába,] mint viaszba, beleíródtak szörnyű élményei. (Kuncz Aladár) || a. Kül. a méh mirigyeinek terméke, amelyből a méhek, virágokról gyűjtött hímporral vegyítve, lépet építenek; méhviasz. || b. Ugyanez felolvasztva és ipari feldolgozásra alkalmas, tisztított állapotban. Fehér, sárga, nyers viasz; viaszból gyertyát készít; viasszal bevon vmit. || c. <Némely növény szárában, levelén v. termésében, továbbá a cet fejében> a méhviaszhoz hasonló összetételű és külsejű anyag. A nádat szétbontottuk, s annak legalsó percében édes és porhanyó viasz volt. (Móricz Zsigmond)
2. E természetes viaszoknak más anyagokkal vegyített, ipari célokra alkalmas változata. Viasszal beereszti a padlót. „Adassék A levél | Hunyadi Mátyásnak | …” Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet. (Arany János) Már sikálta a padlót, már beeresztette halovány viasszal. (Kosztolányi Dezső)
Szóláshasonlat(ok): puha (lágy), mint a viasz: könnyen befolyásolható, irányítható <személy, jellem>; sárga, mint a viasz: betegesen s. <arcszín>.
Szóösszetétel(ek): 1. viaszalak; viaszalma; viaszbab; viaszbáb; viaszbevonat; viaszcsepp; viaszember; viaszfáklya; viaszfesték; viaszfestmény; viaszfigura; viaszgyanta; viaszgyufa; viaszgyümölcs; viaszhalvány; viaszkenőcs; viaszkép; viaszlágy; viaszlemez; viaszlenyomat; viaszmáz; viaszmécs; viaszminta; viasznegatív; viasznyomás; viasznyomat; viaszolvasztás; viaszöntés; viaszöntő; viaszpecsét; viaszréteg; viaszsápadt; viaszsejt; viaszszag; viaszszín; viaszszobrász; viasztábla; 2. méhviasz; oltóviasz; padlóviasz; pecsétviasz; spanyolviasz.
