vibrál
vibrál tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (kissé választékos)
Rezeg, remeg <vmely tárgy, jelenség>. Vibrál a műszer mutatója; vibrál a csillag, a gyertya, a villany fénye; vibrál a mozikép; vibrál a szeme: (idegesen) rebeg, repdes a szeme; vibrál a hangja. A tárgyak vibrálnak szeme előtt. Szemem … elfátyolosodik, a tárgy, melyre nézek …, elkezd vibrálni, s én nem látok semmit. (Tompa Mihály) Szemem előtt zöld karikák vibráltak. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmi vibrál vmiben: vmely (rendsz. szorongó) érzés feltűnően megnyilvánul. Minden aggodalma ott vibrált a kérdésben. Bánat vibrál a vers minden sorában. || b. (átvitt értelemben, választékos) Énekében v. hangjában érzés vibrál: meghatón, hatással, érzéssel beszél, szaval, énekel; érzés nyilvánul meg, remeg szavaiban, hangjában.
Igekötős igék: átvibrál; belevibrál; keresztülvibrál; végigvibrál.
vibrálás; vibráló.
