vigasz
vigasz [i v. í] főnév -t, -a (csak egyes számban) (választékos)
1. Olyan személy, dolog v. esemény, aki, amely vkinek búját, szomorúságát enyhíti v. elűzi. Csekély, gyenge, sovány vigasz; mennyei, vallási vigasz; a vallás vigasza; vigaszra lel; vigaszt nyújt vkinek; vigaszt önt vkibe; vigaszul szolgál neki vmi*: vigasza vmi, vigaszt ad néki vmi: vigaszára szolgál, hogy…*: vigasza az, az vigasztalja, hogy…; vigasszal tölti el vmi: (vallásügy) a vallás vigaszával ellát vkit: <katolikusoknál> a szentség(ek) kiszolgáltatásával egy időben előkészíti a halálra, és megnyugtatja. Egyetlen vigasza a gyermeke. Börtön magánya légyen vigaszom! (Arany János–Shakespeare-fordítás) A vígasz rosszabb, mint volt bánatom. (Madách Imre) Ekkora nyomorúságban, mint a mienk, már az is vigasz …, ha szánni tudjuk egymást. (Móra Ferenc) Mi hozhat még nekem vigaszt? | Szerelmem is bogozhatatlan, | sugárzik mint a fájdalom. (Radnóti Miklós)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (ritka, régies) Vigasztalás (1). E költemény … Wesselényi … vigaszára íratott. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): vigaszhozó; vigaszteljes.
vigaszos.
