vigasztalás
vigasztalás [i v. í] főnév -t, -ok, -a
1. A vigasztal igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit vigasztalnak, ill. az a tény, hogy vki, vmi vigasztal vkit. Az árvák, betegek, csalódottak, kétségbeesettek, özvegyek vigasztalása. Jólesik neki a vigasztalás. A te vigasztalásod adta vissza önbizalmamat, életkedvemet.
2. Ennek eredménye: a bánatnak, szomorúságnak enyhülése; vigasz (1). Csekély, egyetlen, gyenge, sovány vigasztalás; lelki, mennyei, vallási vigasztalás; vigasztalására, vigasztalásul szolgál vmi*: vigasztalja, vigasza vmi; vigasztalásra szorul; vigasztalást keres, lel, talál vmiben; vigasztalást merít vmiből. A munka az ő vigasztalása. Vigasztalására van, hogy az idő enyhül. Vigasztalásul megcsókolja a gyermeket. Most is, ha foly könnyhullatásom, Csupán ez egy vigasztalásom: Hogy ő a hitszegő! (Csokonai Vitéz Mihály) Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás. (Petőfi Sándor) A gyermek volt néhány évig a vigasztalása. (Gárdonyi Géza) A két tanárt vigasztalásul megtanítottuk a négyes … tarokkra. (Kuncz Aladár)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): vigasztalásteljes.
vigasztalási.
