vigyorog
vigyorog tárgyatlan ige ..rgok, ..rgunk; -tam, ..rgott; -jon; -ni v. (régies) ..rgani, (ritka, régies) vigyorg (rendsz. rosszalló, hangfestő)
1. <Ember, gyak. megokolatlanul v. a káröröm, gúny, csúfolódás kifejezéseképpen> fogait mutogatva csúnyán, bántóan v. sértően, rendsz. hangtalanul nevet. Mit vigyorogsz? Mindig vigyorog. Szóláshasonlat(ok): vigyorog, mint a → fakutya. Vigyorogtatok, mint a majom … mig hátulról gazúl | Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás, | ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Keresztültörnék, bárha kezeidben Száz kard villogna s minden kard hegyéről Ezer halál vigyorgna is reám! (Petőfi Sándor) Megöl a disznófejű Nagyúr, | Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten, Az aranyon ült, az aranyon. (Ady Endre) || b. (ritka) <Állat> száját kinyitva, ínyét és fogát kimutatva jelzi jókedvét, örömét. Nézd, hogy vigyorog ez a kutya!
2. (átvitt értelemben, tájszó) Vigyorog a nap: ki-kibukkan a felhők közül rendsz. úgy, hogy süt, de nem melegít.
Igekötős igék: átvigyorog; bevigyorog; elvigyorog; elővigyorog; kivigyorog; levigyorog; összevigyorog; rávigyorog; visszavigyorog.
vigyorgó; vigyorogtat.
