világ
világ főnév -ot, -a
I. A mindenség v. vmely összefüggő része.
1. Minden létezőnek összessége a maga összefüggésében és rendjében; a mindenség. A világ térben és időben végtelen. || a. (átvitt értelemben is) <Régibb, kezdetlegesebb, nem tudományos felfogást tükröző szóhasználatban:> a térben és időben elképzelt létező mindenség. → Egy világ; a világ keletkezése, kezdete, vége; a világ kezdetétől fogva; a világ végezetéig; amióta a világ világ v. amióta világ a világ: emberemlékezet óta; → míg a világ világ; soha, míg a (világ) világ: <nyomatékosan> soha; nem a világ: nem nagy dolog, nem jelentős, nem számba jövő érték; a világ összedőlhet ← miatta; azért nem dől össze (→ összedől) a világ; → rászakad a világ; azt hiszi, hogy → rászakad a világ; ki nem találja (meg nem fejti stb.) a világ végéig: soha nem találja ki (nem fejti meg stb.); ez nem mehet így a világ végéig: ez nem mehet így beláthatatlan ideig, a végtelenségig, örökké; → kifut a világból; (bizalmas, túlzó) ezzel ki tudják v. ki lehet kergetni a világból: ezzel kétségbe tudják v. lehet ejteni; → kibujdosna a világból; → kimúlik a világból; → kiüldöz a világból; a világért sem: semmiképpen, egyáltalán nem, semmi áron; → világtalan világig, világgá v. világba; vége a világnak; (választékos, sajtónyelvi) új világot tár elénk v. tár fel: <személy, alkotás> megmutatja a dolgok új, eddig ismeretlen összefüggését; (ritka) itt kellett hagynia a világot: meg kellett halnia. (szójárás) Egy nap nem a világ: egy napi halasztás, mulasztás nem nagy baj, azon nem múlik a dolog. Így tarka a világ: ez is hozzátartozik az élethez, így változatos és teljes az élet. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. (Vörösmarty Mihály) Anna a világért se ült volna le a lakásban. (Kosztolányi Dezső) Senki sem tudta, mi lesz. Azt hitték, most itt a világ vége. (Móricz Zsigmond) Még nem volt a világ, Csak az erők nyugalmas vize. (József Attila) || b. <Vallásos felfogás szerint:> a természet, a mindenség mint vmely Isten alkotása. A világ teremtése, teremtője; a világ teremtése ← óta sem; Isten szabad világa; (népies) Isten világába(n), Isten világáért: <állításban, kérdésben v. tagadásban kifejezett megrovás nyomatékosítására>; (túlzó) a világ teremtésén kezdi: <az előadandók előzményeiben> nagyon messzire nyúl vissza. De ki vína bajt az égi háborúval …? | Mert csak az kössön ki Toldival, ha drága | S nem megúnt előtte Isten szép világa. (Arany János) Teljesen megvakult. Isten világáról igen keveset tud. (Mikszáth Kálmán) || c. Vmely összefüggő csillagászati rendszer, égitest, bolygó. Égi világ: a csillagok összessége. A nap körűl hány kis világ forog … (Vörösmarty Mihály) S egy perc alatt eltűn a léghajó, El, végtelen világokon keresztül. (Arany János) Pislog e parányi csillag, Azi hinnéd, egy gyönge lámpa, S mégis millió teremtés Mérhetetlen nagy világa. (Madách Imre) Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. (Ady Endre)
2. Az egész Föld a rajta levő természeti és társadalmi alakulatokkal együtt. A nagy világ: a) a haza határain túl levő országok, földrészek; külföld; b) a hazai, az otthoni szűk kereteken kívül eső társadalom, ill. ennek élete; a világ hét → csodája; a világ nyolcadik ← csodája; a világ másik → oldala; a világ négy → része; a világ minden tájáról; a világ négy tája felé; az egész világon; a → kerek világon; nagy a világ, széles a világ v. száz mérföld a világ: a) nagy a föld (kereksége), tehát én is elférek rajta, nekem is jut vhol hely; b) nem kell feltétlenül együtt v. egy helyen lenni, maradni vkivel; elég → tág a világ; amerre → tág a világ; a világ közepe: a) az a hely, amelyet vki bizonyos szempontból a legfontosabbnak tart; b): vmely közösségben a legfontosabb személy, az érdeklődés központja; azt hiszi, gondolja, ő a világ közepe; azt hiszi, körülötte → forog a világ; a világ minden → kincséért sem; (túlzó) elmenne érte a világ végére is v. a világ végéig: a) nagyon messzire elmenne érte; b) mindent megtenne érte; (bizalmas) a világba beszél: felelőtlenül és meggondolatlanul beszél, csak azért, hogy beszéljen; elindul a nagy világba: maga sem tudja, hova akar menni; (bizalmas) költekezik a világba: feleslegesen és oktalanul k.; a (nagy) világban: távol otthonától, a maga szűk körén, közvetlen környezetén kívül; bolyong a nagy világban; sokat forog a (nagy) világban; szertenéz a nagy világban; világnak ereszt vkit, vmit: szabadon távozni engedi; … a világon …: <tagadásban nyomatékosító kifejezésként:> egyáltalában; nem ért a világon semmihez; nem tud a világon semmit; a legjobb ember a világon; → nekimegy a (nagy) világnak; bebarangolja, bejárja, bekalandozza a világot; körülhajózza, körülutazza a világot; ez a divat körüljárja a világot; híre bejárja, betölti a világot; meghódítja a világot; megjárta a nagy világot; amióta → járja a világot; világot → látni; világgá: messze földre, ismeretlen tájékra, ismeretlen emberek közé; (népies) világgá megy v. (ritka) elmegy világgá: szülőföldjéről, lakóhelyéről elbujdosik; világgá futott: elmenekült; világgá → kürtöl vmit; világgá üldöz, űz vkit; világgá → züllik. Forr a világ bús tengere, ó magyar! (Berzsenyi Dániel) Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar … A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely. (Vörösmarty Mihály) Áldott inség: magyar élet, Világon sincs párod néked. (Ady Endre) A nagy világ minket hiába hív! (József Attila) Azt hittem néha, hogy | csak jársz-kelsz a világban boldogan | s elfelejtetted apádat, fiam! (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, költői) A Földnek egy nagy földrajzi egységet alkotó része; földrész, kontinens. Fúljanak a zajgó habba minden gályák, Melyek az öt világ kincsét vondogálják [= szállítják]. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. A valóságnak érzékelésünk körébe eső jelenségei; az, ami az embert körülveszi. → Elfeketedik a világ vki előtt; → elsötétedik v. → (el)sötétül előtte a világ; → elhomályosodik vki előtt a világ; → felfordul vkivel a világ; → forog vele a világ; → megfordul vele a világ; → összefolyik a szeme előtt a világ; derűsen, vidáman → néz a világba. Állottam vizének mélységei felett … Acéltiszta tükre visszaverte híven A külső világot – engem is: az embert. (Arany János) Ocskayval csak úgy kerengett a világ. (Jókai Mór)
4. A föld kerekségén lakó valamennyi, ill. a legtöbb ember; az emberiség v. jelentős része. A világ békéje; a világ közvéleménye; az egész világ rokonszenve; a világ legnagyobb írói, költői, művészei, tudósai; vkin rajta van a világ szeme ←; (túlzó) világra szóló: az egész emberiséget, ill. tekintélyes részét felölelő, foglalkoztató, érintő; világra szóló tervek; világra szóló botrány. (választékos) Nem volt rá méltó a világ: (nem kapta meg a megérdemelt elismerést, noha) értékesebb volt, mint legtöbb kortársa. Felfigyelt szavára a világ. llyet még nem látott a világ. Több táborra szakad a világ. Új szenvedéseket zúdít a világra. Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője … Köszöntelek a távolból előre! (Petőfi Sándor) Nekünk forradalmas minden futó óra … Mert a világ siet s most kerül dülőre: érdemesek vagyunk életre s jövőre? (Ady Endre) || a. (túlzó) Általában az emberek, kül. a környezetünkben élők; a nyilvánosság, ill. az ismerősök. Kineveti az egész világ; mit szól hozzá a világ?; tudja az egész világ; világ csúfjára ←; a világ elé áll, megy vmivel; Isten és a világ előtt; a világ szemében ←; → porhintés a világ szemébe; a világ szájára ← kerül; nem ad a világ szájára ←; boldogítja a világot; bolondítja, csalja a világot; a világtól elhagyatva hal meg. Mutasd meg a világnak, Hogy még erőd szilárd. (Bajza József) Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. (Petőfi Sándor) Milyen jó, hogy egy ilyen emberem van …! És ettől is meg akar fosztani a nyomorult, aljas rossz-szájú világ! (Kaffka Margit)
5. Az emberi társadalom és élete, küzdelme. A világ folyása ←; a világ haladása, változása; a világ járása ←; felfordult a világ: megszűnik az élet régi, megszokott rendje; → fordul a világ; így → forog a világ; ez a világ sora ←; (túlzó) kifordítja a világot (a) sarkából v. kiforgatja a világot (sarkaiból): <politikai, társadalmi, művészeti v. tudományos téren> nagy jelentőségű változás(oka)t hoz létre; a világot jelentő → deszkák; elmarad a világtól: nem tart lépést a fejlődéssel, haladással; → elvonatkozik a világtól; elvonul, félrevonul, visszavonul a világtól, a világ zajától; → elzár a világtól vkit, vmit; nem sokat vár a világtól; meghasonlik a világgal. Igy múlik el a világnak Minden gyönyörűsége! (Berzsenyi Dániel) Oda hagytam ős lakom s anyámat … Mint marasztott esdeklő szavával! | Oh, ha akkor látok a világba: Nem marasztott volna tán hiába. (Petőfi Sándor) Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak. (Ady Endre) || a. (csak jelzővel) Ennek <egy adott időpontban v. korszakban> általánosan érvényes rendje, jellegzetes formája, maga a korszak. Letűnt világ; régi, szabad, új, úri világ; → kuruc világ; → magyar világ; → német világ; török világ; hűbéri, kapitalista világ; antik, középkori, modern, szocialista világ; igaz, jó világ; furcsa, gonosz, hazug, rossz világ; eresztékeiben recseg-ropog a régi világ; nem a → mai világba való; a mai világban; (gyak. gúnyos) a régi jó világban: a régebbi időkben, a közeli v. a távoli múltban, kül. az első v. a második világháborút megelőző időkben, amelyeket némelyek, kül. a hatalmukat, befolyásukat, osztálykiváltságaikat vesztettek visszasírnak, vágyakozva emlegetnek; a régi világból való ember. Más világot élünk. Véres napokról álmodom, Mik a világot romba döntik, S az ó világnak romjain Az új világot megteremtik. (Petőfi Sándor) S felködlenek a római világbul Komor lemondás zordon hősei. (Juhász Gyula) A történelem futószallagára | szerelve ígyen készül a világ, | hol a munkásság majd a sötét gyárra | szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila) Óriási nap ez, itt az új világ! (Szabó Lőrinc) || b. (csak jelzővel) <Néhány állandó szókapcsolatban:> vmely korszakra jellemző gazdasági helyzet; a pénzügyi viszonyok összessége vmely korban. → Drága világ; → forintos világ; → krajcáros világ; → pengős világ. || c. Társadalmi érvényesülés, kedvező körülmények, ill. jó élet. Vkinek → áll a világ; → övé a világ; → tied a nagy világ; éli világát: minden vágyát kielégítve, vígan él; mással éli világát: mással élvezi az élet, a szerelem örömeit. Ott lakik az én csillagom, … Aki tőlem elbujdosott, S világát mással éli most. (Petőfi Sándor) Már most mondja meg kegyelmed: özvegyasszony koromban se éljem világomat? (Krúdy Gyula) || d. <Néhány állandó szókapcsolatban:> általában a földi lét; élet. A → másik világ; a világon → van; világra → jön; világra → hoz; világra → segít.
6. (kissé választékos) Ugyanazon foglalkozású személyek, hasonló jellegű élőlények, élettelen tárgyak v. szellemi jelenségek csoportja; az élet vmely összefüggő területe, köre. A bányászok, a diákok, a költők, a művészek, a tudósok, a zenészek világa; az állatok, az ásványok, a növények világa; az akták, a gépek, a könyvek világa; a → kulisszák világa; a színpad, a technika, a zene világa. Hetivásáros napok délutánján egész karaván az, amelyik a tanyák világába a városból különböző utakon megindul. (Tömörkény István) A férfiakkal szemben a nők világa … boldogan trancsírozta volna fel elevenen a szép Lucyt. (Hunyady Sándor)
7. (kissé választékos) Vmely egyén, típus, csoport tapasztalatainak, gondolatainak, vágyainak, erkölcsi ítéleteinek, szokásainak, magatartásának egymással összefüggő rendszere. A bányász világa; a diák(ok), a fiatalság világa; a költő, a művész, a tudós világa; Arany világa; Jókai világa; Petőfi, Vörösmarty világra; az ember és világa; egy világ választja el (→ elválaszt) őket, ill. világok választják el őket; (gyak. tréfás) egy világ omlik össze vkiben: újonnan szerzett ismeretei birtokában teljesen kiábrándul vkiből, vmiből, nagyot csalódik vkiben, vmiben, aki, ami előzőleg igen értékes volt számára; a két felfogás között egész világ tátong v. van: mérhetetlen és áthidalhatatlan távolság van köztük. A Teremtő úgy tett le bennünket ebbe a földi világba, hogy a mellünkbe is tett egy kis külön világot, melyet a nagynál is nagyobbnak érzünk. (Gárdonyi Géza) Ebben a pillanatban egy világ omlik össze mindkettőnkben. (Kosztolányi Dezső)
8. Vkinek a világa: azok a külső körülmények, amelyek között vki otthon érzi magát. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom. (Petőfi Sándor) Szerette a hivatal szellemét … Ez volt az ő világa, több, mint az otthona: a mindene. (Kosztolányi Dezső)
9. (vallásügy) Az anyagi dolgok összessége, szembeállítva azzal, ami – vallásos felfogás szerint – örökkévaló. E múlandó világ; a világ fiai; → meghal a világ számára; lemond a világról: a) visszavonul, magába zárkózik, magányos életet kezd; b) katolikus papi, szerzetesi hivatást vállal. Aki e világon nem él e világnak, Boldogtalanságát tartsa boldogságnak. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy az ohajtása szomorú szivének: … Vonúlni világtól egy félre-zugolyba, Koporsója helyett néma kolostorba. (Arany János)
II. Fény, fényforrás, világosság.
1. (népies, régies) Világosság, fény. A fáklya, a gyertya, a hold, a lámpa, a mécs, a nap világa; (irodalmi nyelvben) vkinek élte világa: élete; (régies) világra ad, bocsát: vmely írásművet, könyvet kiad; (tájszó) vminek a színe világát sem látta: egyáltalában nem látta; világra: szemmel láthatóan, teljesen <hasonló, ugyanaz>. Világra az az arc. Halavány hold bús világa! | Te légy kínom bizonysága. (Csokonai Vitéz Mihály) A hold világát hideg reggeli világosság váltotta föl. (Gárdonyi Géza) Egyedül voltak a fülkében, egy rossz olajlámpa világánál. (Babits Mihály) || a. (népies) Lámpa, mécses, gyertya v. a fénye. Édesanyám, gyujts világot! | Nem tudom én, jaj, mit látok! (Gyulai Pál) A tanyában zaj és sikoltozás támad, a gyerekek fölébredtek. Adjatok világot! – ordít a gazda. (Tömörkény István)
2. (átvitt értelemben) Vkinek a szeme világa: a) látó képessége. → Elveszi a szeme világát; → elveszti a szeme világát; → kioltja vkinek a szeme világát. Szóláshasonlat(ok): vigyáz rá, mint a → szeme világára. Nemsokára … látni fog, visszakapja a szeme világát. (Kosztolányi Dezső); b) (ritka, költői) vkinek a tekintete. Hová merült el szép szemed világa? (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Értelmi tisztázottság, szellemi világosság (3). Világot → derít vmire; világot vet vmire: érthetővé, világossá tesz, kiderít vmit; → éles világot vet vmire. Egészen új világot vetett a levél Illavay alakjára. (Jókai Mór) A kocsi minden szakaszába benyitott …, hogy világot derítsen az anya és leánya hollétére. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Megismerő, értelmező, megvilágító erő. Az ész, a hit, a tudomány világa; az adatok, a körülmények, a tények világánál: ismerve az adatokat, körülményeket, tényeket. Gyaníthatunk-e oly időt, mikor Az ész világa minden népeket Megjózanít és összveegyesít …? (Berzsenyi Dániel) Benn küzd vala köddel az elme világa. (Arany János)
Szólás(ok): (ettől) nem esik ki a világ feneke: (emiatt) nem történik semmi nagy baj; csekélység, semmiség az egész; ld. még hét [2], nyak.
Szóösszetétel(ek): 1. világbank; világbolondítás; világcég; világdivat; világegyház; világépítő; világfelbomlás; világfelforgató; világfenntartó; világfilm; világfolyamat; világfordulat; világforgalom; világfürdő; világgépezet; világgyűlölő; világháborító; világifjúság; világismeret; világítélet; világjárás; világjelentőségű; világkérdés; világkongresszus; világlátás; világműveltség; világrobbantó; világrombolás; világromlás; világszabadalom; világszellem; világszínpad; világtalálkozó; világtanács; világteremtés; világtermelés; világtőke; világtudatlan; világtünemény; világtüntetés; világunalom; világunt; világutálat; világutazó; világvallás; világváltozás; világverseny; világvisszhang; 2. ábrándvilág; állatvilág; álomvilág; alvilág; árnyékvilág; békevilág; belvilág; betyárvilág; égvilág; érzésvilág; eszmevilág; félvilág; filmvilág; gondolatvilág; gyertyavilág; holdvilág; kedélyvilág; külvilág; lámpavilág; másvilág; mécsvilág; mondavilág; nagyvilág; napvilág; növényvilág; ország-világ; óvilág; ősvilág; parasztvilág; pénzvilág; szellemvilág; szemvilág; szigetvilág; tanyavilág; túlvilág; újvilág; zenevilág.
