világít
világít ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. tárgyatlan <Fényforrás> (a látáshoz elégséges) fényt bocsát ki, ill. ver vissza; fényt áraszt, ad. A gázégő, a petróleumlámpa, a villanykörte világít. Gyengén világít ez a gyertya. A Nap világít és melegít. Éjjel a Hold világít. A szobában csak a tűz világít. Hej, be szépen világít Az esteli csillag! (népköltés) Este van, este van … a tüz sem világít. (Arany János) Lépések ropognak a hóban. Lámpa világít a szemembe. (Gárdonyi Géza) A nap hajnalban mindig megjelent … | és fűtött nekem és világított. (Szabó Lőrinc) || a. tárgyatlan <Vmi a sötétben> fénylő testként mutatkozik. A macska szeme, az odvas fa a sötétben világít. Világít éjjel a szentjánosbogár is.
2. tárgyatlan Vmivel világít: vmely anyagot, eszközt fényforrásul használ, hogy a sötétben lásson. Gyertyával, méccsel, olajjal, petróleummal, villannyal világítanak. Egy fáklyával világított. Ma is faggyúgyertyával világítanak, mint ezelőtt száz évvel … (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (gyak. irányhatározói vonzattal) <Személy> vmely fényforrás fényét vhová, vmire irányítja, hogy vki lásson. Vö: rávilágít (1a). Vkinek, vhová világít. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk világít. A sofőr rám világított. Az idegenek arcába világított. Világított a távozó vendégnek. Eredj előre, világíts a gyertyával! (Mikszáth Kálmán) Gyertyával utána világítottam. (Kuncz Aladár)
3. tárgyatlan Fénylik, ragyog, élénk fény tükröződik, csillog rajta v. benne. Apró szürke szemei csakhamar ragyogni és világítani kezdtek, mint a macskáé. (Mikszáth Kálmán) Levette a kalapját a nagy napfényben, s fehér feje világított. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan <Vmely tompa v. sötét színű környezetben> feltűnően élénk, világos színben mutatkozik. Száraz, fehérszőke hajában óriási eperszín atlasz szalagcsokor világított. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Vmire világít: fényt vet rá, jellemzően, tipikusan utal rá. Érdekes fiú. Minden erénye, hibája egy elmúló korra világít. (Justh Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Rendsz. így:> vminek a mélyébe, mélyére világít: a leglényegesebb, legrejtettebb mozzanatokat ragadja, érteti meg. Egyetlen mondattal a dolog mélyére világított. Mily mélyre világít Verga néhány tömör sorban! (Ambrus Zoltán)
5. tárgyas (átvitt értelemben is, régies) Világossá tesz vmit. A világi okosság … a földi életet világítja. (Berzsenyi Dániel) Nem világította a nap az eget, csak a villám. (Jókai Mór)
Igekötős igék: általvilágít; átvilágít; bevilágít; belevilágít; elvilágít; előrevilágít; felvilágít; hátravilágít; idevilágít; keresztülvilágít; kivilágít; levilágít; megvilágít; odavilágít; rávilágít; végigvilágít.
világítható; világított; világíttat.
