világítás
világítás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A világít (1–3) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, folyamat; az a tény, hogy vmi, vmely fényforrás világít, ill. hogy vmit (meg- v. ki)világítanak; fény, világosság árasztása (vhova, vmire). Színpadi világítás; a terem, a tér, az utca, a vasúti kocsi világítása. Ki intézi a világítást? || a. Ennek eredménye, hatása; fény, világosság. Erős, gyenge, hatásos, homályos, misztikus, tündéri, vakító világítás. A lámpa gyenge világítása mellett olvasott. Nappali világításban most látta először a környéket. E tájt soha ily szép világításban nem látta. (Eötvös József) Az ablakokból ide csillan Hivogató világitás. (Reviczky Gyula) Az asszony … színpadon virult hölgy, még mindig csinoska, különösen esti világításban. (Gárdonyi Géza) A világítás … kísérteties volt. (Babits Mihály)
2. Fény, világosság árasztására alkalmas, használatos eszköz, műszaki berendezés. Korszerű világítás. Átalakítják a világítást. Ki kezeli a világítást?
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az a mód, ahogy vkit, vmit szemlélünk, megítélünk; megvilágítás, megítélés. Fájdalmainkban bájosb világításban tűnnek fel a csend és nyugalom képei. (Szalay László) Rózsaszín világításban látja a helyzetet. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): gázvilágítás; közvilágítás; mennyezetvilágítás; tetővilágítás; villanyvilágítás.
világítási; világításos; világítású.
