világtáj
világtáj főnév
1. A természetben való tájékozódást segítő, a Nap látszólagos mozgása szerint meghatározott irányok (kelet, nyugat, észak, dél) valamelyike; égtáj. Megyek aludni. Dzsesz | a zenétek, tücskeim! Csakhogy ez, | a bennem szóló, az emlékeké, | mely szétcsap a négy világtáj felé, | … túlzeng benneteket! (Szabó Lőrinc)
2. (ritka) A Földnek távolabb eső, pontosabban meg nem határozott tája, vidéke. Messze-messze világtájakat barangolt be.
világtáji.
