villa [1]
villa [1] főnév villát, villája, (népies) vella [ë v. e]
Általában fából, fémből v. műanyagból készült, két-, három- v. négyágú, nyeles szúró és emelő eszköz.
1. Szilárd, sűrű ételhez v. a tálból való kiemelésére haszn. ilyen evőeszköz. Kis, nagy villa; villára szúrja a falatot; beleszúrja a villát a húsba; villaval eszi a főzeléket, a tésztát. Ezüst kések, villák, kanalak pengenek. (Csokonai Vitéz Mihály) Szilágyi Dezső … a budai várban is … a villa ágai között nézett Ferenc Józsefre, vajon nem maradt-e valamely ételmaradék a villa rései között a legutolsó udvari ebédről … (Krúdy Gyula) Késsel, villával evett, finoman. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Ötágú villa: kéz. A saját ötágú villájával evett.
2. Főleg szálas takarmány v. egyéb anyag gyűjtésére, forgatására, mozgatására haszn., ilyen alakú, 3–5 hegyes ágú, hosszú nyelű eszköz. Szénagyűjtő, szénahányó villa. Villára szúrja a kévét. Villával adogatja a kévét. Szénát vet a villával a jószágnak. Szóláshasonlat(ok): (úgy áll rajta a ruha,) mintha villával hányták volna rá: rendetlenül lóg rajta a r., gondatlanul van öltözve; mintha villával hányták volna össze: <ruhanemű, ágy, kamra, szekrény stb.> nincs rendbe rakva, összevissza van dobálva (benne) minden. Mert alighogy Miklóst a bika meglátta, | Rémitőt sikkantott és a port kapálta, Azután úgy szórta a földet szarvával, Mintha szérün pelyvát forgatna villával. (Arany János) Mindenikőnknek van magának kaszája is, vellája is, meg gereblyéje is. (Jókai Mór) || a. Darabos anyag, termény rakodására haszn. ilyen eszköz, amelynek sűrűbb, párhuzamos ágai tompák v. gömbvégűek. Villával rakják, hányják a burgonyát, a brikettet.
3. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyit egy villával egyszerre fölvesznek, v. föl lehet venni, szúrni; egy villára való. Csak néhány villa szénát tudott összeszedni.
4. (műszaki nyelv) <Gépen, szerszámon, járművön> U v. V alakú, két szárban végződő rúd, ill. ilyen tárgy, eszköz, alkatrész. A csónak villája: a cs. peremébe forgathatóan illesztett ilyen eszköz, amelynek ágai az evezőt tartják; a hajó villája: két szarvú bak, amelyre kikötéskor a kötelet erősítik; a kocsirúd villája: az egylovas kocsi két rúdja, amelyek közé a lovat fogják. A vetítőgépben a film mozgatására villát használnak. || a. (elavult) Az ördög (négyágú) villája: négyoldalú, több ember kivégzésére haszn. akasztófa. Hejh sok derék ifju legény … Ott függ most az akasztófán, Ördög négy ágú villáján. (Petőfi Sándor)
5. (katonaság) <Tüzérségi belövéskor> két, pontosan megfigyelt lövés, amelyek közül az egyik a cél előtt, a másik pedig a cél mögött csapódik be. Első v. tág villa; százméteres villa; szűk villa; utolsó villa; villába fogja a célt; felezi, szűkíti a villát.
6. (játék) <Kártyajátékban, kül. bridzsben> olyan helyzet, amikor az egyik játékosnál egy színből, rendsz. a többi között két olyan lap van, amelyekkel az előtte ülő játékosnak vmely (értékes) lapját, közrefogja, tehát elfoghatja. Kis villa: <bridzsben:> király, bubi; nagy villa: <bridzsben:> ász, dáma. Kénytelen belehívni ellenfele villájába. || a. <Sakkjátékban> az a helyzet, amelyben vmelyik paraszt egy húzással két tisztet támad meg, fenyeget. Villába került egy ló és egy futár.
Szóösszetétel(ek): 1. villaág; villaalak; villahegy; villanyél; 2. favilla; hangvilla; vasvilla.
villáz.
