virgonc
virgonc melléknév -ul v. (régies) -an; -abb
1. Játékosan fürge, eleven, mozgását frissen, természetes vidámsággal s könnyed (játékos) mozdulatokkal végző <személy v. állat>. Virgonc fiúk, lányok. Virgonc kölyökkutyák hancúroztak. Mint a szélvész repűl a szánka … Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s hajadon. (Tompa Mihály) S a zöld gyepen, sárgáló délutánon | cikáztak a virgonc fehér cicák. (Kosztolányi Dezső) Ragyogott a nap, virgonc lovak toporzékoltak a kapu előtt. (Babits Mihály)
2. Ilyen személyre v. állatra jellemző, valló. Virgonc léptek, természetű, viselkedés. A virgonc termet És friss elme benne vígaságra terme. (Csokonai Vitéz Mihály) Virgonc legénysége is eszébe jutott, Próbálta, ha tudná, amit akkor tudott. (Arany János)
virgonckodik; virgoncság.
