virít
virít tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. <Rendsz. élénk színű virág> kinyílt állapotban van, ill. éppen virágzik. Virít a rózsa. Virít a kikirics – Csak viríts, csak viríts… Én ugy is hervadok. (Petőfi Sándor) Virít a rózsa, és a hajnal Harmatja még kelyhén ragyog. (Tompa Mihály) || a. <Virág> kinyílik, nyit. Este virít a viola. || b. <Növény> virágot hajt, virágjában van. Virít az akác. Kié ez a nyugodalmas kicsiny lak? | Körülötte terepély fák virítnak. (Tompa Mihály) A gyom közt, mely virít meg elnyit, Fejem lehajlik pár vonalnyit. (Tóth Árpád)
2. <Földterület> virágzó növénnyel van tele, virággal van borítva. Virít a kert, a mező. Puszta a kert, ehelyett a Szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. (Petőfi Sándor) Tücsökdaltól szárnyal a nyári rét, és megint virít. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet. (Petőfi Sándor)
3. Élénk v. tarka színével, feltűnő voltával szembeötlik, a figyelmet magára vonja. Piros ruhája messziről virít. Nemzetiszín kokárda virít a sapkáján. Magyaros ruha virított rajtok: szűk kék nadrág, kék atilla, sárga kendőöv. (Gárdonyi Géza) Egy nyári pattanás virít az orra körül. (Kosztolányi Dezső) Árva és kopott emberke volt, csak a bortól vörös orra virított. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, költői) Egész teljében kibontakozva megnyilvánul, láthatóvá válik, szembe ötlik. Az öröm és kedv virítnak Alabástrom homlokán. (Csokonai Vitéz Mihály) Virított rajt az egészség. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, régies, költői) Vki v. vmi vmely tekintetben fejlődése legszebb fokára jutva, kibontakozva él, hat, működik, virágzik (2a, b). S erőd virítand késő évekig. (Vörösmarty Mihály) A hatalmas udvaronc csak ott virít sokáig, hol a … fejedelem szenvedélyes. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: átvirít; bevirít; belevirít; elvirít; idevirít; kivirít; levirít.
virítás; virítgat; virító; virított.
