virul
virul tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
1. <Virág, növény> virágzó v. kivirágzott állapotban vár. A kertben virulnak a rózsák. Rózsa … virúl, Ha május napja kél. (Kölcsey Ferenc) Vén függönyömön kipirúl a virágdísz … Foszló violák, halovány, puha nárcisz, Mind, mintha virulna, oly édes, üde. (Tóth Árpád) || a. <Földterület> zsendülő, virágzó növényekkel van tele. Virul a mező, a rét. Örökké virulj, kedves hely! | Hintsen bé virágival Minden tavasz. (Berzsenyi Dániel)
2. <Növény> kedvező körülményekre találva szépen fejlődik, zöldel és virágzik, megél. Itt nem virul a datolya. Oda vezess, hol pálmafák virúlnak. (Madách Imre)
3. <Személy> szépségének, ill. erejének láthatóan teljében van. Nézd, hogy virul ez a lány. (bizalmas, tréfás) Él és virul: semmi baja sincs, jól megvan, jól megy sora. Kik velem egyenlők korban, Még virulnak férfi-sorban. (Arany János) Ujra virulnak a nők … (Juhász Gyula) || a. (kissé választékos) <Érzelem, érzelmi kapcsolat> teljes mivoltában kibontakozva hat, teljében van. Virul a szerelem. Viruljon a barátság!
4. <Társadalmi intézmény, alakulat> kedvező körülmények között, erejében, hatásában kibontakozva él, működik, fejlődik; virágzik (2). A vállalat virul. Viruljon a haza! De néked élni kell, ó hon S örökre mint tavasz virúlni. (Kölcsey Ferenc) Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még szülőföldem! (Kisfaludy Károly) || a. (gúnyos) <Erkölcstelen cselekmény, intézmény, stb.> gátlás nélkül érvényesül, teljes erejében működik, virágzik. Virult a besúgás, a kizsákmányolás, a lopás. || b. (gyak. határozóval) (ritka) Kibontakozik, létrejön, születik. S ah szabadság nem virúl A holtnak véréből. (Kölcsey Ferenc)
Igekötős igék: elvirul; felvirul; kivirul.
virulás.
