visel
visel [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. <Öltözéket, ruhadarabot, díszt> szokásszerűen v. állandóan magán hord. Vmilyen ruhát, kalapot visel; gyászt visel: a) gyászruhában jár; b) (átvitt értelemben) gyászol; ujján gyűrűt, gomblyukában, hajtókáján jelvényt visel; → szemellenzőt visel. Viseld → egészséggel! Az elmúlt tél … nagy volt …; most pedig télben is nyári mentét kell viselni. (Mikes Kelemen) Az inge finom len fonálból, Melyet visel még lánykorából. (Arany János–Burns-fordítás) Sok gyűrűt viselt, több pecsétgyűrűt. (Kosztolányi Dezső) Viselj aranyzsinóros sapkát; | élj Párisban vagy Szatymazon, – | mire a béredet kikapnád, | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || a. Ruhaként, díszként alkalomszerűen magára vett vmit, s most abba van öltözve, az van rajta. → Panyókán visel. A bálban a lány fehér selyemruhát viselt. Mikor először jött utamba, Világos kék ruhát viselt. (Reviczky Gyula) A nő kék fürdőruhát viselt és ezüst úszósapkát. (Kosztolányi Dezső) || b. (népies) <Ruhafélét> vmivé, vmilyenné nyű azáltal, hogy sokáig hordja. Ronggyá viselte a nadrágot. A szokás … a szép s jó foglalkozásra is Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve Ráillik épen. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || c. <Hajat, bajuszt, szakállt> növeszt, ill. úgy fésül, alakít, hogy vmilyen alakja legyen. Bajuszt, szakállt visel: bajusza, szakálla van; kecskeszakállt, kontyot, hosszú hajat visel; haját feltűzve viseli. Szakállát, haját úgy viseli, mint a pap, csak valamivel rövidebbre nyírja. (Gárdonyi Géza) Végigsodorta a bajuszát … úgy viselte, hogy a szakállából is toldott hozzá. (Móricz Zsigmond)
2. (elavult) <Súlyos tárgyat, terhet> hordoz, tart. Véres zászlók alatt Lobogós kópiát Vitézek ott viselik. (Balassi Bálint) Viseli jobbjában csillogó dárdáját. (Arany János) Nézd e rózsalugost bimbók ezerével, Terhét alig bírja s még többet viselne. (Gyulai Pál) || a. (ritka, választékos) <Születendő gyermeket méhében> fejlődő magzatként hordoz. Midőn anyám keblén viselt még, Ezer reménnyel volt tele, S gondolva szíve magzatjára Örömtől duzzadt kebele. (Sárosy Gyula)
3. (átvitt értelemben) <Szenvedést, lelki terhet> osztályrészül kap és hordoz. Viseli a bajt, a bánatot, a szenvedést, a szégyent; megadással, türelemmel viseli a csapásokat, a fájdalmat; nehezen viseli a betegségét. Csak, midőn könyezve esdekelt agg nemződ … | Gyűrüdet Bethlennel csak akkor cseréléd. | Hanem új rabságod nem soká viseléd. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Szenvedést, nehézséget> önkéntes megadással békén tűr. Viseli keresztjét, sorsát. Viselni kell a megpróbáltatásokat. Ruhámban sötét színt, szivemben szörnyű Kínt viselek én, úgy gyászlok. (Balassi Bálint) || b. (átvitt értelemben) <Anyagi v. erkölcsi terhet, kockázatos, terhes dolgot> elvállal, és teljesíti a vele járó kötelezettségeket. Viseli a felelősséget, a kárt, a kockázatot, a költségeket, a következményeket. Ő viseli vminek a terhét. Majd mi viseljük a költségeket. A közterheket … nemes és nem nemes különbség nélkül, aszerint viselje, amint kinek több vagy kevesebb vagyona van. (Kossuth Lajos) Ha más nem akad, ő egyedül … viseli a nyomtatási költségeket. (Jókai Mór) || c. Gondját viseli vkinek, vminek v. gondot visel vkire, vmire v. (elavult) vkiről, vmiről: a) ellátja a szükségesekkel, bajában pártját fogja; gondoskodik róla. Ki visel hű gondot az égi madárra? (Arany János) b) vigyáz rá; c) (bizalmas) eszében tartja, nem feledkezik meg róla. || d. A szívén visel vmit: szívügyének tekinti, mint saját ügyéért fárad érte; eljár, cselekszik az érdekében. || e. Vkinek a sorsát lelkén, szívén viseli: folytonosan gondja van vkire, segítségére van, minden dolgában részt vesz, mintha az ő dolga volna. || f. Háborút, (régies) háborúságot v. hadat visel vki, vmi ellen: háborút folytat, háborúban áll vele. Tudhatják az ellenségink, Mint viselünk háborut. (Petőfi Sándor) Pénz nélkül nem viselnek hadat. (Jókai Mór) || g. (átvitt értelemben, tréfás) Áttért a külön kemény gallér viseletre, de azokkal az átkozott acélgombokkal sok háborúságot viselt. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, hivatalos) <Vmely jogot v. kötelességet jelentő címet, azt jelképező tárgyat, jelvényt> birtokol, s ezzel vmely hivatalos feladatot ellát, vmely munkára v. kiváltságra fel van jogosítva; <vmely hivatalt> betölt. Vmely címet, rangot visel; fegyvert visel: <foglalkozásánál, feladatánál fogva> jogosan fegyver van nála; hivatalt, tisztséget visel; vkinek a → képét viseli; a koronát, a bírói pálcát viseli: királyként, ill. bíróként működik. Az 1817-i nagy szükség idején viselte a bírói pálcát. (Arany János) Pető Gáspár … a király hadából való, s nagyságos címet visel. (Gárdonyi Géza) || a. (választékos) Vmilyen nevet visel: vmilyen nevet örökölt v. felvett, ezen a néven szerepel. Álnevet, nagy nevet visel. Az anyja nevét viseli az apjáé helyett. (Jókai Mór) Ugye meg vagy elégedve gyermekeddel, aki nagy nevedet viseli? (Csiky Gergely) || b. (választékos) Vkinek a nevét viseli: <nő> vkinek a felesége. || c. (sajtónyelvi) Szerepet visel: szerepet játszik, visz, szerepe van vmiben.
5. (Magán) visel vmit: vmely megkülönböztető, ismertetőjegy, jel láthatóan, szembetűnően rajta van. Vmilyen feliratot visel; (átvitt értelemben) magán viseli vminek a bélyegét, jegyét, jellegét, színét: vminek a jellege, jele feltűnően látható rajta. Annyira magukon viselik a rögtönzés bélyegét, mint akármely hevenyészett szónoklat. (Arany János) Gyöngédsége a leereszkedés színét viselte magán. (Jókai Mór)
6. Vhogyan viseli magát: <rendsz. gyermek v. a környezetéhez alkalmazkodni kénytelen személy> vhogyan viselkedik. Hogy viseli magát a gyerek? Jól viseld magad! Midőn … lenyakaztatások felől volt szó, úgy viselé magát, mintha az volt volna a kérdés, ha a fekete tyúkot ölesse-e meg, vagy a tarkát. (Kazinczy Ferenc) Most én elmegyek, gyerekek, szépen viseljétek magatokat. (Mikszáth Kálmán) Ha vendégségbe elmennek, jól viselik magukat. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vhogyan viseli magát: <eszköz> vhogyan működik. Hogy viseli magát az új gép? Ez a töltőtoll rosszul viseli magát, örökké folyik.
Szólás(ok): ld. kalap, nadrág, szarv.
Igekötős igék: elvisel; megvisel.
viselés; viselhetetlen; viselhető; viselő; viseltet.
