visszaél
visszaél ige
1. tárgyatlan (rosszalló) Visszaél vmivel: kedvező lehetőséget önző módon, a tisztességgel, mások érdekével nem törődve vkinek a rovására, kárára kihasznál. Visszaél vkinek a barátságával, bizalmával, engedélyével; visszaél az erejével, a hatalmával, a helyzettel; visszaél vkinek a gyengéjével, jóhiszeműségével, türelmével; visszaél a → vendégjoggal. Lovag vagy s a szív gyöngeségivel Igy visszaélsz … (Madách Imre) E percben még nem gondolt arra, hogy visszaél a leányka tapasztalatlanságával. (Krúdy Gyula) Visszaélt a … bizalmammal, mellyel megtiszteltem. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (rosszalló) Visszaél vmivel: vmely alkalmat, lehetőséget helytelenül, gyak. a saját kárára használ fel. Visszaél az egészségével, a szerencséjével. [Az ember] a bizonytalanra vágy, és a jelenvalóval nem élni tud, hanem visszaélni. (Mikes Kelemen)
2. tárgyas (ritka, választékos) <Múltat, már átélt élményeket> újra átél. Visszaéli fiatalságát; visszaéli az elmúlt szép napokat. Úgy éltem, hogy életemet Visszaélni ne bánnám. (Berzsenyi Dániel) A multat ujra visszaélem És az emlék hálára hív. (Gyulai Pál) || a. tárgyas (ritka, választékos) Visszaéli magát vmibe: <személy> magát újra beleéli vmibe. Visszaéli magát ifjúságába. Visszaéli magát hajdani tisztébe. Vissza magát harcos napjaiba éli. (Arany János)
visszaélő.
