visszaemlékezik
visszaemlékezik tárgyatlan ige, (a jelentő mód jelenben rendsz.:) visszaemlékszik
Visszaemlékezik vkire, vmire: rég nem látott személy, tárgy képét, régen történt esemény mozzanatait, rég elmúlt állapot v. régen észlelt jelenség jellegzetes vonásait emlékezetébe visszaidézi. Visszaemlékezik az édesanyjára, a régi szép napokra, a szülőfalujára. Régi jó baráti ottan kegyelmednek Az öreg bajnokra visszaemlékeznek. (Arany János) Olykor … mintha visszaemlékezném Egy szép életre, mely el, tovaszállt. (Ady Endre) Ennek a borissza városnak korhelyei… szívesen emlékeztek vissza az itteni duhaj éjszakákra. (Kosztolányi Dezső) || a. Visszaemlékezik vkire, vmire: vmely személy, tárgy megpillantásakor eszébe jut, hogy már látta v. ismerte vmikor; felismer, ráismer. Azonnal visszaemlékezett rá, mikor megpillantotta. Elkezdte olvasni a könyvet, s rögtön visszaemlékezett rá, hogy már olvasta. Reám … nem akar visszaemlékezni. (Eötvös József)
visszaemlékező.
