visszaható
visszaható melléknév -lag
1. Olyan, ami visszahat vmire, vkire. A szervezetre visszaható testi megerőltetés; a társadalmi felfogásra visszaható törekvések. Van-e még annyi egészség a nemzettestben, hogy a visszaható erkölcsi undor … kilökje magából a szellemi és erkölcsi romlás e méregnedvét …? (Vajda János)
2. (hivatalos) Olyan, ami a szóban forgó rendelkezés létrejötte, megjelenése előtti időre vonatkozólag is érvényes; visszamenő hatályú. Visszaható erővel érvényes, történő fizetésemelés. A törvénynek nincs visszaható ereje. E pályadíj hirdetésekor nem volt ily kikötés, nem lehetett hát visszahatólag határozni. (Arany János)
3. (nyelvtudomány) <Állandósult szókapcsolatokban:> Visszaható ige: a) olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy az alany cselekvése magára az alanyra irányul (pl. borotválkozik, mosakodik); b) (tág. ért.) olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy vmely cselekvés, folyamat magában az alanyban megy végbe (pl. gondolkozik, erőlködik); c) olyan egyéb jelentésű ige, amelynek képzője azonos alakú a visszaható értelmű igék képzőjével (pl. áskálódik, dörgölőzik); visszaható képző: az ilyen igék képzője (pl. -kozik, -kezik, -közik); visszaható névmás: a) az a névmás, amely az alany és a tárgy személyének azonossága mellett azt fejezi ki, hogy az alany cselekvése önmagára irányul (pl. dicséri magát); b) ez a névmás, annak kifejezésére, hogy a máshonnan kiinduló cselekvés nyelvtani alanya és tárgya ugyanaz a személy (pl. megsértette magát, megütötte magát egy kiálló gerendában); c) az a névmás, amely azt fejezi ki, hogy az alany és a határozó v. az alany és a birtokos jelző személye ugyanaz (pl. magadnak szerzel bajt, a magad dolgát neked kell elintézned).
