visszatalál
visszatalál tárgyatlan ige
1. <Előző (tartózkodási) helyére, vmely elhagyott közösséghez, csoporthoz> ismeretlen helyen, terepen, a visszavezető utat keresve és megtalálva, ismét eljut, visszajut. Visszatalál vhova. Messzire elsétált az erdőben, de azért könnyen visszatalált a társasághoz. Visszatalálok én magam is. Egy ürge is szereti, ha lyukát elhagyja, hogy visszatalálhasson rá … (Mikszáth Kálmán) A városban sem tévedt el. Mikor elküldte messzebbre, visszatalált a Vámház körútról, sőt a Boráros térről is. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) <(Hűtlenül) elhagyott társhoz, csoporthoz, közösséghez> bizonyos ideig tartó elszakadás, elválás, tévelygés után visszatér. Visszatalált elhagyott családjához, feleségéhez, régi kedveséhez. Örülünk, hogy végre visszataláltál baráti körünkbe. Keserves külföldi tapasztalatok után visszatalált népéhez, a haladás táborába. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Beszédének abbahagyott tárgyához, fonalához, ill. korábbi hangulatába> rövidebb-hosszabb kitérő, megszakítás után ismét visszatér, visszakanyarodik, ill. újra abba jut, kerül. Szerafine most már visszatalált szokott gúnyoros hangulatába. (Jókai Mór) Imre nagyot kanyarodott itt a néhai hízóinak történetében, de azután visszatalált a feleségéhez. (Gárdonyi Géza)
visszatalálás; visszataláló; visszatalált.
