visszataszító
visszataszító melléknév -n v. -an, -bb
Általában olyan, aki, ami visszataszít.
1. (kissé választékos) Vkit, vmit vhova visszalökő, hirtelen visszatoló. A fiókot, a kardot visszataszító kéz; a nyomorba visszataszító szerencsétlen körülmények.
2. (átvitt értelemben, választékos) Nagyon kellemetlen, ellenszenves; utálatot keltő; csúf. Visszataszító arc, bűz, jelenség; visszataszító külseje van. Gyalázatos üzelmei visszataszítóvá teszik személyét. Visszataszító volt ez az emberietlen vonás. (Mikszáth Kálmán) Visszataszító külseje mögött … különösen szelíd … lélek rejtőzik. (Kuncz Aladár) Róza csak a fiatalság elmúlásáról beszélt, még küzdött az ellen, hogy tudomásul vegye visszataszító rútságát. (Nagy Lajos)
