visszatér
visszatér tárgyatlan ige (kissé választékos)
1. <Ember, állat v. tárgy, közlekedési eszköz, kül. hajó, repülőgép> újra előbbi tartózkodási helyére megy v. jön. Visszatér vhonnan, vhova. Visszatért szülőfalujába. A művész visszatér körútjáról Budapestre. A hajó visszatért a kikötőbe. Mi boldog az, kit nő és gyermekek Fogadnak el, ha útról visszatér. (Vörösmarty Mihály) Ha visszatérek, boldogúlva, hon, Hadd lássam népemet virányidon. (Eötvös József) Látta, hogy táskával hagytam el a hajót: azt vélte, hogy nem is térek vissza. (Gárdonyi Géza) A menetrendből tudjuk, hogy egy éjszakai vonat találkozik a mi vonatunkkal a következő állomáson. Azzal visszatérünk. (Krúdy Gyula) || a. (sajtónyelvi) <Főként ebben a szókapcsolatban, kül. hadijelentésekben:> nem tért vissza: <személy, csoport, gépjármű> kül. háborúban vmely veszélyes vállalkozásból, harci cselekményből nem érkezik, nem kerül vissza kiindulási helyére, s így elveszettnek, elpusztultnak tekinthető. A járőr nem tért vissza. A támadás után két bombázó(gép) nem tért vissza. || b. Visszatér vhova: <mozgásban levő személy, dolog bizonyos ideig tartó kitérés után> vhol folytatja útját, ahol azelőtt is haladt; szokott útjára, medrébe tér. Egy kis kerülő után visszatér a főútvonalra. A kocsi visszatért az úttest jobb oldalára. A folyó visszatért régi medrébe.
2. Visszatér vhova: <út, vezeték v. más, hosszanti kiterjedésű tárgy, alakzat> olyan helyzetű, hogy egy része vmely helyen, ponton közel van másik részéhez v. végéhez v. érintkezik vele. A sétaút nagy kerülővel visszatér oda, ahonnan kiindult. A villanyvezeték körülfut a szobában, és visszatér ide.
3. (átvitt értelemben) Visszatér vhova, vmihez: <személy, átmeneti szünet, kitérés után> vmely előző állapotot, eljárást, foglalkozást, köteléket újra vállal, visel v. folytat; megint vmibe kerül, v. vmivel foglalkozik. (sajtónyelvi, választékos) Visszatér a múltba: elmaradott, túlhaladott álláspontot vall; (vallásügy) visszatér az egyház kebelébe: ismét csatlakozik az egyházhoz; visszatér tanulmányaihoz, régi tervéhez; visszatér a rendes életmódhoz, foglalkozáshoz, gazdálkodáshoz; visszatér régi szerelméhez: a) visszamegy elhagyott kedveséhez, szerelmeséhez; b) (átvitt értelemben) abbahagyott, félretett, előző kedvelt munkáját, foglalkozását ismét folytatja; újra vmely régebbi, kedves témájával, tárgykörrel kezd foglalkozni; visszatér vmilyen rendszerre. || a. (átvitt értelemben) Visszatér a régi kerékvágásba <folyamat, munka> újra a megszokott módon, megszokott rendben folyik, halad tovább, megy végbe, történik.
4. (átvitt értelemben) Visszatér vmire: <személy beszéd, elbeszélés, tárgyalás v. ritk. gondolkozás közben> megint folytat vmely félbehagyott tárgyat; újra arról kezd szólni. Visszatér tárgyára; visszatér a régi históriára; visszatér a helyzet ismertetésére. Erre még visszatérünk. Omlik a lomb, hallgat a dal; Visszatérek gondolattal A tavaszra. (Tompa Mihály) Mindig felső-magyarországi életéhez tért vissza. Az ottani világ … emberei … lassanként legjobb ismerőseink lettek. (Kuncz Aladár) Visszatért erre a piskóta-ügyre, mely szöget ütött a fejébe. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben) <Vmely állapot, időszak bizonyos idő elteltével> újra beköszönt, megjelenik, újra itt van. A tavasz még nem tért vissza. Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. (Berzsenyi Dániel) Az emberi életnek is csak egy tavasza van. Ha elmúlik a tavasz, vissza nem tér többé soha. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Visszatér (vhova): <vmely lelki tulajdonság, állapot és a vele járó testi jelenség bizonyos szünet(elés) után> a régi mértéket éri el, újra előbbi v. régi alakjában, fokában jelentkezik (vhol). Visszatér a bátorsága, ereje, jókedve; visszatér szemébe a → fény. Visszatért arcának színe. Egyszerre visszatért a ruganyossága, bátorsága. (Mikszáth Kálmán) A matróna eszméletlenül feküdt, három napig nem is tért vissza öntudata. (Kosztolányi Dezső)
visszatért.
