visszavesz
visszavesz [ë] tárgyas ige
Általában birtokából kibocsátott, másnak átengedett v. elvett, elragadott dolgot visszaszerez, ismét birtokába vesz.
1. <Vhová tett, helyezett tárgyat> vki ismét magához vesz. Ide tette a könyvet, aztán visszavette. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” | És kártya perdül, kártya mén; Bedobta … Késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény. (Arany János) || a. (ritka) <Levetett ruhafélét> újra felvesz. Este visszavette ünneplő ruháját. Le akart vetkőzni, de aztán visszavette a kabátját. || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Arcvonást, arckifejezést> ismét felvesz, felölt. Visszavevé büszke, könnyelmű arckifejezését. (Jókai Mór)
2. (ritka) <Másnak odanyújtott, odaengedett testrészt> visszahúz (magához). E kézcsók fájt neki. Vissza akarta venni kezét. (Justh Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka) Visszaveszi jobbját v. kezét: nem vállalja tovább, visszavonja (a kézfogással) megkötött egyezséget, az így megerősített, megpecsételt ígéretet. Ezt kelle megérnem … Megérnem a szégyent, hogy jobbomat adjam … És nyujtott kezemet vissza kelljen vennem! (Arany János)
3. <Vmely elvett, elragadott, odaadott v. átengedett dolgot, tárgyat az eredeti tulajdonos> ismét a maga birtokába, őrizetébe v. hatáskörébe vesz; visszavásárol, visszaszerez. Visszavenném tőled az órámat, ha eladod. Ajándékot nem szokás visszavenni. Visszavette a gyereknek adott zsebpénzt. || a. (átvitt értelemben) De már az én lelkem vedd vissza tőlem, | mert jobb nekem meghalnom hogysem élnem. (Babits Mihály) || b. <Eladott és elvitt, elszállított árut az eladó> méltányos okból, a vételár visszatérítésével, átvesz, visszafogad. A meg nem felelő, hibás árut az üzlet visszaveszi vagy kicseréli. || c. (tárgy nélkül) Visszavesz vmiből (vmennyivel): vmely kirakott, kimért v. másnak átadott dolognak, anyagnak bizonyos mennyiségű részét ismét a maga közelébe húzza, szedi v. magához veszi. Egy marékkal visszavett a dióból. || d. <Erőszakkal, harcban v. ravaszsággal> visszaszerez vmit; visszafoglal. Csapataink visszavették a várost az ellenségtől. Az újgazdák nem engedték, hogy kiosztott földjüket az uraság visszavegye. Külön amit végzett, az előttem semmi; Máskép – amit adtam, vissza tudom venni. (Arany János) Hogy lőhessünk, … előbb szuronnyal Kellett ágyuinkat visszavenni. (Madách Imre)
4. <Személyt vmely közösségbe, szervezetbe, alkalmazásba, munkahelyre, ahonnan kikerült, kivált, eltávozott, amelyet elhagyott> visszafogad. Visszavették állásába, munkahelyére, a szolgálatba; nem vették vissza az iskolába, a pártba. Kérte, hogy vegyék vissza a gyárba. Ha jövőre visszavesznek [az iskolába], mindenki azt fogja mondani, hogy ismétlem az osztályt. (Móricz Zsigmond) Visszaveszek mindenkit, tégedet újra kidoblak! (József Attila) Szívét, lelkét elfogta a furcsa félsz … mi történik akkor, ha a nagyságos asszony nem veszi őt többé vissza? (Gelléri Andor Endre)
5. (átvitt értelemben, régies) <Vmely ígéretet, megbízást, nyilatkozatot> érvénytelennek nyilvánít; visszavon, megmásít. Visszaveszem, leányka, Hűségi eskümet. (Madách Imre) Azok a kétszínű Bálinték visszavették a szavukat. (Tolnai Lajos)
visszavehetetlen; visszavehető; visszavetet; visszavétet; visszavett; visszavevés; visszavevő.
