visszavonulás
visszavonulás főnév -t, -ok, -a
Általában a visszavonul igével kifejezett cselekvés, mozgás; az a tény, hogy vki visszavonul.
1. Kül. vmely katonai egységnek visszafelé vonulása; hátrálás. Fejvesztett, rendezetlen, szégyenletes visszavonulás; rendezett, tervszerű visszavonulás; az ezrednek új állásokba való visszavonulása. Biztosítja, fedezi a visszavonulást. Minden hadjáratban vannak vereségek és ideiglenes visszavonulások. Elvágták a visszavonulás útját. A visszavonuláskor sebesült meg. Visszavonulásra kényszeríti az ellenséget. Parancsot ad a visszavonulásra. A visszavonulás … a legnagyobb rendben történt meg. (Jókai Mór) A pasák még ki sem adták a parancsot a visszavonulásra, a had már megkezdte. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, választékos, gyak. tréfás) Vhonnan való távozás, meghátrálás vmi elől. Hogy fedezze a dicstelen visszavonulást, melyre a konyhából kényszerítették, már messziről kiáltotta: „Nem játszunk semmit?” (Herczeg Ferenc) || b. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Vitában> meghátrálás a másik féllel, ill. érveivel szemben, a vitától való elállás. Az előadó érvei visszavonulásra kényszerítették. Okoskodása elég zavart és homályos, de talán éppen ezzel akarja fedezni visszavonulását. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben) A nyilvános szerepléstől, működéstől való távolmaradás, a közéletből való kikapcsolódás, magányba vonulás, a nyilvánosság kerülése. A világtól, a világ zajától való visszavonulás. Húsz évi visszavonulás után legelőször a Somogyi Eszter meghívását fogadja el. (Krúdy Gyula)
visszavonulási.
