viszket
viszket [e] tárgyatlan ige (-tem), -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Viszket vkinek vmije: testének vmely táján, vmelyik részén izgatóan csiklandozó, vakarásra késztető érzést érez vki. Viszket a háta, az orra, a szeme. Bolhacsípéstől viszket a karja. Viszket a gyógyuló seb. Oly csiklandós szamár nagyok, hogy mihelyt a szakállam viszket, mindjárt vakarnom kell. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (alany nélkül) Viszket vkinek vhol: vkinek a testén vhol ez az érzés jelentkezik. Hol viszket? [Itt a hátamon.] || b. (ritka, bizalmas) Viszketek: testem meghatározatlan táján, ill. egész testemen ez az érzés jelentkezik. || c. Külső hatás viszketést okoz, ill. a helye viszket. Viszket a csípés.
2. (gyak. átvitt értelemben is) Viszket vkinek vmije: testének vmely táján, vmelyik részén nyugtalanító, ingerlő érzést érez. Viszket a bőre (ritk. a feneke, a háta): nyugtalanul, szinte kihíva a verést, szemtelenkedik; viszket a talpa: táncolni szeretne; viszket a marka v. a tenyere: szeretne megpofozni vkit; viszket a bal (jobb) → szemem. (szójárás) Viszket a tenyerem, pénzt kapok: <babonás hiedelem gyak. tréfás kifejezéseként>. Még viszketett a torkunk a nevetés ingerétől. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. vakar.
viszkető.
