viszontlát
viszontlát tárgyas ige
1. <Személy bizonyos ideig tartó távollét után> újra lát vkit, vmit, ismét találkozik vele. Viszontlátják egymást; viszontlátja hazáját. Ha eladtad, nem fogod többé viszontlátni. Lelked mit érzett hogy elhagyád e hont, Midőn ugy hagytad el, hogy sohse lásd viszont? (Tompa Mihály) Az egyszerű falusi leánykát véltem viszontláthatni. (Szigligeti Ede)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Megevett ételt> kihány. Viszontlátja az ebédet, a reggelit, a vacsorát.
3. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Viszontlát vkit, vmit: <vmely dolog> újra abba a helyzetbe kerül, hogy vkinek, vminek mellette, a közelében kell lennie. Ezek a falak egyhamar nem fognak viszontlátni engem. Ez a kabát nem fogja viszontlátni az elveszett gombot.
viszontlátható; viszontlátott.
