viszony
viszony főnév -t, -ok, -a
Általában két v. több személynek, ill. dolognak egymással való kapcsolata, egymásra vonatkozása, egymástól függése, egymásra hatása.
1. (kissé választékos) Személyek közötti, rokonságon v. társadalmi érintkezésen alapuló kapcsolat. Baráti, házastársi, rokoni, szomszédi, testvéri viszony; → beszélő viszony; → köszönő viszony; benső, bizalmas, feszült, jó, rossz viszonyban van vkivel. A félreértés megrontotta kettőjük viszonyát. Elhatározá, hogy … vele minden viszonyt megszakít. (Kemény Zsigmond) Beszélgettek. Nem voltak ők rossz viszonyban. (Móricz Zsigmond)
2. (kissé választékos) Házasságon kívüli nemi kapcsolat. Szerelmi viszony; viszonya van vkivel; viszonyt folytat vkivel. A férjed … azért akart megöletni, mivel a Juliánnával való viszonyát felfedezéd. (Katona József) Egy fiatal orvossal, kit a szanatóriumban ismert meg, viszonya volt. (Kosztolányi Dezső) A kalandból rendes viszony lett. (Hunyady Sándor) || a. (ritka) Szerelmi kapcsolat, flört. Csodálatos, minő őrült nemünk! | Ha az előítélettel szakít, Vadállatúl rohan a kéj után … Ha nem szakít, önárnyától remeg … | Miért nem jár középen? Vagy mit árt | Egy kis kaland, egy kis gyöngéd viszony Illemmel olykor, meg nem foghatom. (Madách Imre)
3. (sajtónyelvi, hivatalos) A társadalom szervezetéből folyó kapcsolat, amely különféle csoportok, közösségek, ill. az egyén és vmely közösség között fennáll. Állampolgársági, diplomáciai, függőségi, jogi viszony; → szolgálati viszony; az országok közötti békés viszony; az egyház és az állam viszonya. A két ország megszakította egymással a diplomáciai viszonyt.
4. (sajtónyelvi, választékos) Embereknek, csoportoknak vmely tevékenységükkel való kapcsolata, benne való részvételük jellege. A munkához való viszony. A bérmunkásoknak saját termékeiktől való függő viszonya.
5. Kapcsolat, összefüggés <különféle v. hasonló emberi tevékenységek között>. Kereskedelmi, üzleti viszony. A termelés különféle ágainak viszonya a népgazdaságban. A szerkesztői elveket sokszor a kiadó speculatív irányának kellene majd alárendelnem … E befolyás aztán az egész viszony alatt éreztetné magát. (Arany János)
6. (többes számban) Viszonyok: (anyagi, gazdasági, társadalmi, politikai stb.) körülmények. Éghajlati, földrajzi, időjárási, közlekedési viszonyok; hűbéri, kapitalista viszonyok; → termelési viszonyok; → kedvező, → rendezett anyagi viszonyok; jó, rendezetlen, szűkös viszonyok között él; jók, rosszak a megélhetési viszonyok; → vagyoni viszonyok; beleéli magát, beilleszkedik, beletörődik a(z adott) viszonyokba; alkalmazkodik a viszonyokhoz; megalkuszik, számot vet a viszonyokkal. Megtanultam … a társasági élet viszonyait tisztelni. (Bajza József) Arról beszélt, mennyire nagy szüksége lesz … a barátságomra, hogy tájékoztassam itt emberek és viszonyok között. (Kaffka Margit) A magyar székesfővárosba utazott az itteni viszonyok tanulmányozására. (Krúdy Gyula)
7. (választékos) Természeti, lelki és társadalmi jelenségek, folyamatok, történések egymásra vonatkoztatása, egymással való kapcsolata v. egymástól függése. → Okozati viszony; oksági viszony; anyag és szellem, elmélet és gyakorlat, lét és tudat viszonya. A legmíveltebb nyelv sem … oly hajlékony, hogy az egymás mellé tett képzetek viszonyait … a legkisebb vonásig kifejezhesse. (Vörösmarty Mihály) || a. (mennyiségtan, elavult) Arány (1). Egyenes, fordított viszony; a számláló és a nevező viszonya; a háromszög oldalainak viszonya. || b. (nyelvtudomány) Szószerkezeteket, mondatokat alkotó szavak között ragokkal v. más nyelvtani eszközökkel (pl. névutóval, szórenddel, egyezéssel stb.) létrehozott, tartalmi összefüggés(ek)re utaló kapcsolat. Nyelvtani viszony; állítmányi, határozói, jelzői viszony; → tárgyas viszony. A ragok a szavak mondatbeli viszonyát határozzák meg.
8. (régies) Vonatkozás, tekintet, szempont. Az író a maga tárgyát minden viszonyban s minden oldalról … tekintette. (Kölcsey Ferenc)
Szóösszetétel(ek): bérviszony; birtokviszony; csereviszony; erőviszony; értékviszony; jogviszony; munkaviszony; okviszony; pénzviszony; termelőviszony; tulajdonviszony.
