viszonylat
viszonylat főnév -ot, -a
1. Vmilyen viszonylatban: vmire vonatkoztatva, vmilyen téren, vmilyen összefüggésben. Gazdasági, helyi, nemzetközi, országos viszonylatban; világirodalmi viszonylatban is jelentős mű. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Kapcsolat, viszony. Talán azért is fejlődött ki köztünk ez a sok félreértésre okot adó viszonylat. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Arány (1). Az arany és ezüst árfolyamának viszonylata. A termelés tiszta hozadékát bizonyos viszonylatban osztják el.
3. (közlekedés) <Járművek forgalmában> két végállomás által határolt, a végpontokkal v. vmely jelzéssel jelölt útvonal; járat, reláció (1 b). Az autóbusz, a villamos 6-os, 10-es viszonylata. Az 57-es viszonylat megszűnt.
viszonylatú.
