vitel
vitel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a visz igével kifejezett cselekvés, tevékenység, az a tény, hogy vmit visznek.
1. Vminek, vkinek vhová juttatása, szállítása, vivése. A csomagnak az állomásra vitele; a vásárolt árunak házhoz vitele; a tehernek kézben, vállon vitele; a lányok táncba vitele; a legény katonának vitele. || a. (átvitt értelemben, régies) Vminek elviselése. A sors … az erőt a férfinak adá a kötelesség vitelére. (Vas Gereben) || b. (átvitt értelemben) Vmely tevékenységnek bizonyos határig való folytatása, vminek bizonyos állapotba juttatása. Vminek túlzásba, a végletekbe v. végletekig vitele. Életemet ennek az egy poemának … a lehető tökéletességig való vitelére kívánom fordítani. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (átvitt értelemben, hivatalos) Vminek huzamosabb ideig való folyamatos intézése, vezetése. A per, az ügy vitele. A kormány átveszi az ügyek vitelét. Megbízza ügyvédjét perének vitelével. Megbíz vkit az ügyek vitelével.
Szóösszetétel(ek): könyvvitel; számvitel; ügyvitel.
vitelű.
