vitorla
vitorla főnév ..lát, ..lája
1. Hajó, csónak, jégvitorlás árbocára szerelt, különféle alakú és nagyságú erős, sűrű vászon, amely kifeszítve felfogja a szelet, és annak erejét fel lehet használni a jármű hajtására. → Latin vitorla; → pötyögős vitorla; dagad a vitorla; a vitorla szelet → fog; → belekap a szél a vitorlába; bevonja a vitorlákat; a szél dagasztja a vitorlákat; fel- v. legöngyölíti, felhúzza v. felvonja a vitorlákat; → felszedi a vitorlát; minden vitorlát kifeszít; a szél kifeszíti a vitorlákat; levonja a vitorlákat; megereszti a vitorlát; vitorlákkal felszerel vmit. Egész éjtszaka jó szelünk lévén, a vitorlákot felvonták. (Mikes Kelemen) Ment János vitézzel a megindult gálya, | Szélbe kapaszkodott széles vitorlája. (Petőfi Sándor) Ily este merül fel előmbe sok emlék, Mint messze homálybul a tarka hajó, Elébb remegő pici fénye libeg még, Majd kél a vitorla s piros lobogó. (Tóth Árpád) A tengeren eltűnnek a vitorlák S a fellegek eltűnnek az egen. (Juhász Gyula) || a. (ritka, költői) Vitorlás hajó. Nem harag, sem félelem, ami megindítja a frigiai vitorlákat. (Csokonai Vitéz Mihály) Az emlékezet … evickélni sem bírna az ő gyors vitorlája után. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely lendületes, célra törő cselekvés jelképeként.> Dagadó vitorlákkal halad: lendületesen tör előre; tépett vitorlákkal: kudarcoktól megviselve, erejében megtépázva; behúzza a vitorlát: céljához érve megpihen. Partra szállottam. Levonom vitorlám, | A szelek mérgét nemesen kiálltam. (Berzsenyi Dániel)
2. A szélmalom több ágú, lapátforma, forgó szárnya. Nem fúj a szél, nem forog a malom vitorlája. Letépte a vihar a malom vitorláját. Szanaszét a város végén a szélmalmok Széles vitorlákkal. (Petőfi Sándor)
3. (ritka, régies) Függőleges tengelyre szerelt és a háztetőre erősített fémlemez, amely elfordulásával a szél irányát jelzi; szélkakas. Ide látszik a ház orma, Ide barnúl régi tornya, Ide villog a vitorla. (Arany János)
4. (növénytan) <A pillangós virágú növények pártáján> a legfelső szirom.
5. (vadászat) A róka, ill. a mókus farka. [A róka] a gaz közt tovacsörtet: … magam elé képzelem … magasra tartott vitorlájával. (Bársony István)
6. (ritka) A toll vitorlája: a t. zászlója. A toll vitorlájának … az a hivatala volt, hogy azzal a pipaszopókát szokták tisztítani. (Jókai Mór)
7. (tájszó) Lepedő, amelyet az alvó kisgyermek fölé azért feszítenek ki, hogy pihenőjét, nyugalmát biztosítsák.
8. (tájszó) Leánygyermek hajfonatában széles, rendsz. színes hajszalag. Szép vitorlát kötöttek a hajába.
Szólás(ok): ld. szél.
Szóösszetétel(ek): 1. vitorlaárboc; vitorlafa; vitorlafelvonás; vitorlagerenda; vitorlagyár; vitorlakészítő; vitorlaponyva; vitorlaszárny; 2. farvitorla; ínyvitorla; sudárvitorla; tatvitorla.
vitorlátlan; vitorlázat.
